Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK

koltnak az optánsok ügyében is, mely kérdés a Népszövetség júniusi gyűlésén dől el. A Népszövetség állásfoglalása lesz ugyanis majd irányadó ránk nézve a tekintetben, hogy minő további lépésekre határozzuk el magunkat. Szívélyesen üdvözö 1 tisztelő híved: JB/2—1927—615. — Gépelt fogalmazvány, aláírás nélkül. 102 a Tolcsva, 1927. május 26. WALDBOTT KELEMEN BÁRÓNAK HEYE NÉMET TÁBORNOKRÓL RÉSZLETES INFORMÁCIÓT NYÚJTÓ LEVELE BETHLEN ISTVÁN GRÓFHOZ Kegyelmes Uram, mélyen tisztelt Barátom! Mivelhogy a német haderő jelenlegi főparancsnoka, Heye Vilmos tábornok a közel jövőben Budapestre és hozzám Tolcsvára eljön, és a program szerint kegyes leszel őt fogadni, kötelességemnek tartom az előzményekről és Heye tábornok személyéről röviden referálni. A háború alatt másfél évig mint vezérkari tiszt a Heeresgruppekommando Woyrschnál voltam beosztva, melynek vezérkari főnöke akkor Heye ezredes volt. Szolgálati ügyből kifolyólag igen éles összekoccanásom volt vele, amelynek eredménye kimagyarázás és egy mondhatni barátságos viszony fejlődött ki, úgyhogy ott a két hadsereg közt a lehető legjobb viszony keletkezett, minek tanúja br. Abele altábornagy úr, aki a mi XII. hadtestünknek volt akkor vezérkari főnöke. Heyének mindenki nagy jövőt jósolt, nagy tekintélye volt, és már azért is iparkodtam őbenne országunknak egy őszinte barátot biztosítani. A Románia ellen folytatott erdélyi hadjárat idejében a német sajtóban állandóan magyarellenes cikkek jelentek meg, amelyeknek tendenciája az volt, hogy Magyarországon (Bánát, Erdély stb.) sok „elnyomott" német lakik, akiket fel kell szabadítani. Éber figyelemmel kísértem ezt az akciót, mivel a német sajtó hivatalosan összeállított kivonásai az ottani AOK-nál rendelkezésemre állt, és kerestem az alkalmat, Heyével az ügyet megbeszélni. Felszólítására készítettem egy memorandumot, amelyben ecseteltem a német ajkú magyarok történelmi múltját és helyzetét, és amelyben rámutattam a német akció káros és sérelmes voltára. Ennek másolatát beküldtem a K.u.K. AOK-nak is, valamint gr. Tisza miniszterelnöknek. — Hiszen ha mi el nem veszítjük a háborút, abból az akcióból igen nagy kellemetlenség származhatott volna nekünk. Rámutattam arra is, hogy a háború után a Monarchiában a súlypont Magyarországra tolódik át, ami be is következett volna. Heye igen erélyes akciót fejtett ki a német főparancsnokságnál, melynek levelezési adatait láttam, és lefújatta teljesen a német sajtó ezen valószínűleg fentről inspirált, sérelmes működését. Később Hindenburg utasítására Heye utazta be olasz frontunkat, hogy tegyen javaslatot, hol lehetne legtöbb kilátással áttörni az olasz frontot. Ezen úton egyedül csak én kísértem el. Végigjártuk az egész frontot a svájci határtól Triesztig, voltak tárgyalások Conradnál és Boroevicnél, végül Badenben Arznál és Őfelségénél, amelyeknek