Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK

és abbé Bergey képviselő útja (április 7—11), kit valószínűleg elkísér Schumann elzászi képviselő, mindkettő Poincaré és Briand hozzájárulásával. Szívélyes üdvözlettel készséges híved Korányi Frigyes P. S. Kérlek, semmisítsed meg e levelet a sajtóorgánumok megjelölése miatt. B/2—1927—465. — Gépelt tisztázat, a levélíró aláírásával. A levélpapír fejléce: „LÉGATION ROYALE DE HONGRIE EN FRANCÉ — LE MINISTRE." 100 a Bukarest, 1927. május 16. VILLANI FRIGYES BÁRÓ BUKARESTI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTÉRIUMHOZ A ROMÁNIÁNAK NYÚJTANDÓ ANGOL ÉS ANGOL—NÉMET KÖLCSÖNÖKRŐL 118/pol. 1927. szám. Tárgy: Románia angol kölcsöne A napokban nálam járt Leipnik, a John Jackson Ltd Co. megbízottja, s előadta, hogy említett társaság hajlandó meghatározott célra, meghatározott feltételek mellett 10 millió angol font beruházási kölcsönt a román kormány rendelkezésére bocsátani. Az összeg vasúti anyag beszerzésére (általában a román vasutak rendbe hozására) fordítandó. A legfontosabb feltétel az, hogy a társaság a román államvasutaknál bizalmi embereket tarthasson, s csak ezek ellenőrzése mellett, illetve aláírására folyósíthatok a beruházási összegek. Az itteni angol követségnek egyik tagja fenti hírekel nagyrészt megerősítette, és hozzáfűzte, hogy kétféle kölcsönajánlatról, illetve tárgyalásról van szó: egy tisztán angol és egy kombinált angol—német kölcsönről. Az angol kölcsönről szólva a következőket mondotta: A Purks-féle kölcsöntárgyalások meglehetősen előrehaladott állapotban vannak, szerinte azonban az összeg és egyéb kondíciók véglegesen megállapítva még nincsenek, annál kevésbé, mert a románok a szükséges anyagmennyiségre, etc. vonatkozó adatokat pontosan megadni még nem tudták. Ami az ellenőrzést illeti, mondotta, Leipnik információja megfelel a valóságnak, a románok azonban egyelőre hallani sem akarnak a kontrollról; Leipnik eddig hiába érvelt azzal, hogy a lengyelországi, ausztriai etc. kölcsön hasonló ellenőrzés feltételével adatott meg. Informátorom reméli, hogy a Purks-féle kölcsön hamarosan tető alá kerül; bár kifejezetten hangsúlyozta, hogy sem az angol kormány, sem közvetve a követség a tárgyalásokat nem irányítja, azokra befolyást nem gyakorolt, s csupán azok „előkészítésénél" volt némi szerepe. Szavaiból kivehető volt, hogy az itteni angol követség a tisztán angol kölcsön mellett van. A másik kölcsön német bankházak útján folyósíttatnék, és a Deutsche Discontogesellschaft adná a tőkét, ami viszont a Schröder londoni cégtől eredne. Szerinte itl az angol „keleti" kölcsönoperációk egy tipikus esetével állunk szemben, ahol az ango-