Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK

különös súlyt. Ezek pártszempontból szürke emberek, de a minisztérium vonatkozó kívánságának természetesen deferálni óhajtottam, nehogy az általuk képviselt érdekek esetleg sérelmet szenvedhessenek. A többi tagoknál kétségkívül egészen mindegy pénzügyi szempontból az, hogy ilyen vagy olyan-e a pártállásuk. Itt tehát törekedtem lehetőleg saját embereinknek biztosítani a helyeket. A következmény az, hogy demokrata párti ember úgyszólván alig került be a listákra, és Wolff-párti is csak kevés. Miután ez az egy-két demokrata és a Wolff-pártiak a Ripka által annak idején létesített kompromisszum folytán hozattak javaslatba, majdnem mindenütt bennhagytam őket, bár nem nagy örömmel, és megvallom, főképpen csak azért, mert pártunk még nem olyan számos, hogy adóügyi szempontból hasonló értékű emberekkel már ma helyettesíteni tudtam volna őket. Ilyképpen a helyzet úgy alakult, hogy 18 bizottsági elnök közül négy maradt Wolff-párti, egy pedig érzésben hozzájuk húz. Ezenkívül még van Wolfféknak két elnökhelyettese és négy kinevezett tagja a bizottságokban. Megjegyzem, hogy a bizottságok választott tagjai a pártok számaránya szerint választattak meg annak idején a törvényhatóság által, s így azt hiszem, hogy Wolffék teljesen ki lehetnek elégítve ennyi hellyel, különösen akkor, amikor a demokraták csak egy elnökhelyettessel és három, illetve négy taggal szerepelnek a kinevezendők között. Megjegyzem még, hogy az Ugrón által javasolt embereket megfelelően figyelembe vettük, és ezeket mint hozzánk tartozókat kezeltük. Vargha és az adminisztráció általában Wolff-párti, és így ők bár természetszerűleg nem szólhatnak és nem is szólnak bele politikai kérdésekbe, mégis azt kérik, hogy a pénzügyminiszter úr hagyja jóvá a fentiek szerint megállapított listát, nehogy azután később politikai szempontból ők tétessenek felelőssé a jobbról vagy balról emelendő kifogásokért. I Bud, úgy látszik, még nem szólt ebben az ügyben nekik (bár annak idején beszéltem vele a dologról), s most szabadságon van. Mindenesetre nagyon kérlek, méltóztassál egy levelet írni Búdnak, melyben felkéred őt, hogy a letárgyalt listát hagyja jóvá.

s — Ő ezt nézetem szerint annál inkább megteheti, mert az a két ember, akire ő (Bud) helyezett súlyt, szintén bevétetett a megállapított listába, dacára annak, hogy ezek úgy pénzügyi, mint pártszempontból közömbösek. Nagyon kérlek tehát, méltóztassál egy ilyen értelmű levelet intézni Búdhoz, mert a minisztérium szeretné a dolgot Analizálni, és augusztus 20-ig meg akarják jelentetni a listákat. Részemről alig látnám lehetőségét egy erőteljes akciónak akkor, ha ezek a szóban forgó kinevezések nem úgy történnének meg, mint ahogy azokat Varghával letárgyaltam. Miután, mint jeleztem, mindig figyelemmel voltunk a pénzügyi szempontokra, és így nézetem szerint a közérdeket is az egész vonalon sikerült megóvni, nem gondolnám, hogy a megbeszélt lista végleges elfogadásának bármilyen akadálya lehetne. Ismételten kérem tehát, hogy méltóztassál pár rövid sorban a pénzügyminiszter urat lehetőleg mielőbb felkérni arra, miszerint a megbeszélt értelemben hagyja jóvá a listát, és azon változtatást más párt javára semmi szín alatt se engedjen meg. 7. Végül még arról szeretnék röviden beszámolni, hogy alkalmam volt Ugrón Gábor8 Ezt a mondatot Bethlen a lap szélén két vonással megjelölte és a következőket írta: „írni fogok Valkónak",