Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)
A FRANKHAMISÍTÁSI ÜGY
1926. július 29. SZTERÉNYI JÓZSEF BÁRÓ LEVELE BETHLEN ISTVÁN GRÓFHOZ A CSEHSZLOVÁK GAZDASÁGI ÉLET VEZETŐ EGYÉNISÉGEIVEL FOLYTATOTT MEGBESZÉLÉSEIRŐL Kedves Barátom! Hazaérkeztem és sietek neked prágai megbeszélésemről hírt adni. Foglerrel 1 tegnap a pénzügyben találkozva, közölte velem, hogy leveled fekszik nála továbbítás végett számomra, amelyben közlöd velem azt a kívánságodat, hogy kötelezettség nélkül tárgyaljak a csehekkel. Ezen túl vagyunk már, mert tényleg tárgyaltam. Ezenkívül, amit veled már közöltem volt, a cseh kereskedelmi miniszter kért tőlem találkozást, az ő kezdeményezésére felkeresett engem Joachimsthalban a volt kereskedelmi miniszter, Dvorzacek (aki régebben az összes cseh kereskedelmi szerződéseket és tárgyalásokat vezette), és dr. Hodac, a csehországi gyáriparosok Országos Szövetsége igazgatója, akikkel három órán át tartó beszélgetésben vettük át az egész anyagot, mert igyekeztem kivenni belőlük a valódi helyzetet. Úgy ők, mint a mostani kereskedelmi miniszter (akivel vasárnap este l /i9—% 11-ig tárgyaltam nálam, a szállodában), meggyőzően mutatták ki nekem, hogy az ő agrárvámjuknak nincs éle Magyarország ellen, e részben tényleg meg is győztek engem. Az egész belpolitikai okokra vezethető vissza, nevezetesen agrárpártjuk, mint a legerősebb parlamenti párt, már több egy évnél forszírozta az agrárvámokat, de a szocialisták miatt, akik kormányon voltak, nem tudtak ezzel keresztülhatolni. Ismételten hangsúlyozták előttem a magyar pártok részvételét az agrárvámokban, ami szerintük már kizárja azt, hogy magyarellenes lehetne. Sőt nyomatékosan hangsúlyozták, hogy az a legnagyobb valószínűség, miszerint ez a mostani ún. vámkoalíció fog politikailag is uralomra jutni, és az ősszel az új kormányt átvenni. Minden Hlinkától függ e részben, hogy vajon az ő autonomikus követeléseinek teljesítése nélkül belemegy-e a kormánytöbbségbe? Felvetettem azt a kérdést, hogy nem lehetne-e e részben módosítást kérni a szerződés kapcsán, mire azt a választ kaptam mindhárom oldalról, hogy ha csak kormánypresztizsről volna szó, kellő árért (ez jellemző rájuk), vagyis ipari koncessziókért, feláldoznák ezt a kormánypresztizst, de itt nem erről van szó, hanem tisztán belső politikai alakulatról, amelyre nincs mód befolyást gyakorolni. Igyekeztem megtudni tőlük azt is, hogy miként képzelik a megoldást, nem titkolva el előttük — sőt ellenkezőleg, nagyon nyomatékosan aláhúzva ezt —, hogy a magyar közvéleményből nem lehet kiirtani azt a meggyőződést, hogy itt Magyarország-ellenes akcióról van szó. Ok úgy gondolják, hogy ott kellene folytatni a tárgyalásokat, ahol legutoljára abbahagyattak, de minthogy augusztus 14-ig — amikor lejár a mostani kedvezményes biztosítás — nem sikerülhet végleges tarifaszerződést kötni, valamely megfelelő provizórikus megoldást kellene létesíteni, nehogy kénytelenek legyenek az autonóm vámtarifát életbe léptetni, amit mindenképpen el akarnak kerülni. Ok úgy képzelik a provizóriumot, hogy lekötik a minimális tételeket egészben vagy részben, 1 A miniszterelnök titkára.
