Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)
AZ 1931-ES KÖLCSÖN
a Magyarországra kedvező ármozgás nem következett volna el, az 1925. június 30-cal végződő gazdasági évre, az árukereskedelem kedvezőtlen mérlege sokkal szembeszökőbb lett volna, mint amilyen volt. Az árak évközben való mozgásának általános jellegét az a körülmény szabta meg, hogy a korona sokkal inkább volt a sterlinghez, mint az aranyhoz kötve. Ez szerencsés körülménynek bizonyult. Elérték a pénz megszilárdulásának kielégítő fokát, s mégis a sterlingnek az aranyhoz viszonyított felfelé irányuló mozgása visszatartó befolyást gyakorolt minden növekedő irányzatra. 1924 közepétől az árak általános mozgása Magyarországon és Nagy-Britanniában feltűnően egyező. Az árak lefelé irányuló mozgása által kifejtett elfojtó hatás nem volt túlzott. Ha tekintetbe vesszük a viszonylagosan csekély gabonatermést, az ipari tevékenység tiszta csökkenése az év folyamán a hozzáférhető indexek tanúsága szerint kicsi volt. (Az elmúlt 12 hónapban a vasúti szállítás és forgalom, valamint a foglalkoztatás ingadozásai, amelyek ugyanazt jelentik, talán a legkitűnőbb hozzáférhető mutatói a gazdasági helyzetnek.) A magyar áraknak a közeljövőben bekövetkező mozgásait részint az árak világszintjének általános változásai, részint a mezőgazdasági árak (világszintjét befolyásoló különleges erők, részint pedig Magyarországon belül a hitelkeretek kiterjesztése vagy leszűkítése fogják meghatározni. Nem tartom valószínűnek, hogy ez utóbbi tényező fontos szerepet fog játszani. A múlt évi magyarországi ármozgások természete éppen úgy, mint az ipari helyzet általában szilárd jellege indokolják azt a véleményt, hogy a még esetlegesen előforduló inflációs befolyásoknak sem lesz jelentősebb hatásuk. Valószínű viszont, hogy a magyar árszint még nincs egészen összehangolva az (arany) árak általános világszintjével. Igaz ugyan, hogy más államokkal való összehasonlítások azt mutatják, hogy a nagykereskedelmi árak 1913 óta történt tiszta emelkedése tekintetében Magyarország valamilyen közepes vagy átlaghelyzetet foglal el. Az egyes országok mutatószámai azonban különféle árujegyzékekre vonatkoznak, eltérő a felépítésük, s csak hozzávetőlegesen vethetők össze. A Központi Statisztikai Hivatal által közzétett magyar mutatószám például a viszonylagos árak súlytalan számtani középarányosa. Az így kialakított mutatószámok közismerten felfelé torzítanak, vagyis az árak százalékos növekedését eltúlozva mutatják be. Ha ez az egy kétes pontja lenne csupán, majdnem biztosak lehetnénk afelől, hogy a magyar mutatószám túlságosan magas a 3—10 pontot illetően. Nagy a valószínűsége azonban annak, hogy egyéb sajátosságok ellensúlyozzák, sőt ellentétes irányba terelik felfelé irányuló kilengését. A Nemzeti Bank jelenlegi helyzetének megfelelő megvizsgálása nagyobb technikai részletezést tenne szükségessé. Én csupán néhány fontos adat puszta felsorolására szorítkozom. 1. A bankot szakértelemmel és körültekintéssel vezették. 2. A piaccal való kapcsolata egyrészt nem olyan széles, másrészt nem nyugszik olyan szilárd alapokon, mint ahogyan az elvárható lenne. 3. A bank leszámítolási kamatlába és a Magyarországon érvényes egyéb rövid lejáratú kamatlábak közötti nagy eltérés arra enged következtetni, hogy a bank kamatlába hatástalan, s vagy csekély vagy semmi ellenőrzést nem gyakorol a hitelhelyzet felett.
