Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)
AZ 1931-ES KÖLCSÖN
Bár jobban iparosodott, mint Románia vagy Jugoszlávia, mégis a legtöbb, vele kereskedelmi kapcsolatban álló országhoz viszonyítva túlnyomórészt mezó'gazdasági ország. Ügyfelei közül az egyik ilyenfajta tarifaengedményben van érdekelve, másik másfélében. Ilyen körülmények között a legnagyobb kedvezmény záradékai valószínűen tarifájának általános csökkenő tendenciáját eredményezik. Ugyanakkor, amint már jeleztem, a jelenlegi vámpolitikában semmi aggodalomra nincs ok. Nem hiszem, hogy kereskedelmi mérlegére lényegesen kedvezőtlen befolyást gyakorolna, jóllehet, természetesen nem rendelkezik azzal a mágikus jótékony hatással sem, amelyet néhány híve vár tőle. Lényegesen jobb volna minden érdekelt számára, ha azokat a vámsorompókat, amelyeket a volt Osztrák—Magyar Monarchia országai közé emeltek, egyszer s mindenkorra eltüntetnék; mivel azonban ez éppen most megvalósíthatatlan, Magyarország jelenlegi politikáját a fennálló helyzethez való viszonyában kell megítélni. IV. ADÓZÁS Nem kísérlem meg áttekinteni a magyar adózás egész területét. Csupán két dolgot fogok fejtegetni: 1. az adóztatással kirótt teher mennyiségét és 2. az adórendszer általános jellegét. F. von Fellner professzornak Magyarország háború előtti nemzeti jövedelmének a nagyságára vonatkozó s a „Metrón" 1923 szeptemberi számában közölt számításával kezdem. Fellner professzor először felbecsülte a régi Magyarország nemzeti összjövedelmét, s azután arányosan elosztotta a mai Magyarország és az utódállamok között. Az arányosításnál alkalmazott módszerei részletesek és kidolgozottak. Munkáját megbízhatónak tartom, nem a részletessége miatt, hanem azért, mert a mai Magyarországnak tulajdonított arányrész (kb. 40%) körülbelül megegyezik azzal a résszel, amelyet a Magyarország által megtartott és elvesztett területek viszonylagos gazdasági fontosságának egyéb mutatói eredményül hoznak. Eredményeinek a pontossága, nézetem szerint, a Nagy-Magyarország nemzeti jövedelmére vonatkozó számításának a pontosságától függ. Jóllehet nagy körültekintéssel végezte, mégis minden ilyenfajta becslésnek 20 %-os hibalehetősége van, bár a valószínű tévedés itt kisebb. Továbbá: Fellner professzor bevételnek csak az évenként előállított anyagi javak értékét számítja, az idegen hiteltételek tiszta jövedelmével együtt. Nem veszi számításba a hivatásszerű és egyéb személyes szolgálatokat, amelyeket egy éven belül közvetlenül teljesítenek, sem pedig a kormány szolgáltatásait. Ennélfogva eredményei nem hasonlíthatók össze kielégítően más országok nemzeti jövedelmének közhasználatú értékmegállapításaival, nevezetesen Nagy-Britanniáéval és az Egyesült Államokéival. Fellner professzornak a mai magyar terület háború előtti összjövedelmére vonatkozó becslése megközelíti a 3 milliárd aranykoronát. Igen fogyatékos bizonyítékok (mint a megszállási statisztika, állami kiadások) alapján a megállapított értéket 3 600 000 000 aranykoronára vagyok bátor felemelni, hogy így a kihagyott tételek is számításba jöjjenek. Még ezzel a módosítással is inkább túlságosan alacsonynak, mint túlságosan magasnak tartom a megállapított értéket. S egy további 40 vagy