Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1931-ES KÖLCSÖN

1925. augusztus 3. GÖMBÖS GYULA LEVELE BETHLEN ISTVÁNHOZ A HATVANI IDŐKÖZI VÁLASZTÁSKOR ALKALMAZOTT HATÓSÁGI TERRORRÓL Kedves István! Köszönettel vettem Inkepusztáról válaszodat a hatvani választást illetőleg. A választás úgy volt megkonstruálva, hogy az ellenzék gyűlést ne tarthasson, mert oly rövid időre írták ki azt, hogy csak a beavatottak tudtak az első vasárnapon programbeszédet tartani. Hétköznapi programbeszédek értékéről pedig te magad is meg vagy győződve. Belügyminiszter a választási rendeletre való hivatkozással megtiltotta utolsó vasárnapon a gyűlést (8 nap) és így nem voltunk abban a helyzetben, hogy a választók előtt összemérjük Petrichevich úrral, aki különben Hatvanban csak Horváth névre hallgat, erőnket. Hogy ez mekkora sérelem velünk szemben, arról most nyilatkozni nem is akarok. Ha baloldaliak volnánk, nem tudom, hogy ezen kicsinyes intézkedést fenntartották volna-e. De ez mind nem elég. Magam győződtem meg arról, hogy a hatóság a csendőrség igénybevételével mindent elkövet, hogy a választókkal még csak érintkezést se vehessünk fel. Magam voltam szemtanúja annak, hogy a templomból kijövő polgárokkal még kezet sem foghattunk. A csendőrség szuronnyal akart bennünket ebben megakadályozni. Öreg embereket puskatussal vertek szemem láttára. Tőlem követelték, hogy autómat dugjam el, mert ez provokáló. Aminek természetesen nem tettem eleget, sőt kénytelen voltam én is barátaimmal együtt hangos szóval figyelmeztetni a lakosságot, hogy a csendőrségnek az elöljáróik jogtalan és törvénytelen parancsokat adnak stb. Jelen volt komoly emberek megállapították, hogy ehhez hasonló terror soha elő nem fordult. A magam részéről csak sajnálom, hogy a csendőrséget ilyen aljas politikai célokra használják fel, és ezáltal tekintélyét veszik annak a testületnek és hozzájárulnak erkölcsi züllesztéséhez, amely testület tekintélyén mindnyájunknak őrködni kell. Az elkeseredés tetőfokára hágott. A hatóság ott téved, amidőn azt hiszi, hogy mi, akik harcteret jártunk, megijedünk csendőrszuronyoktól. Budaházy barátom, aki Nyugat-Magyarország visszaszerzése körül nagy érdemeket szerzett, aki harctereket járt velem együtt, valóban nem érdemli meg azt, hogy ilyen elbánásban részesüljön. A templomból kijövő Lendvay Istvánnak a csendőr az anyja istenét szidta. A Katolikus Körben pedig Budaváry László mellének szegezte a csendőr a szuronyt, és hasonló esetek, melyek ellen hozzád nem tiltakozni jövök, azonban panaszolni abban a hitben, hogy te ezen eljárást a legmesszebbmenőén elítéled, hiszen senkinek sem lehet célja a nemzeti irányt képviselő politikai pártoknak hasonló terrorizálása. Mindezt mint privát ember írom neked, mint privát emberhez, azzal, hogy ha kedved van, légy szíves Pesthynek utasítást adni (aki jelenleg a belügyminisztert helyettesíti), intézkedjen azonnal, hogy a hatvani választásban 1. Izsák alispánt, aki mindenáron főispán akar lenni, aki be is vallotta, hogy érdemeket kívánt szerezni Petrichevich megválasztása körül, aki viszont azt híreszteli, hogy zsebében hordja Izsák kinevezését, utasítsa teljes passzivitásra. 2. Hatóságok kapjanak utasítást, hogy a választás tisztaságát garantálják, terrort ne alkalmazzanak. 3. Csendőrség ne vegyen részt a terrorban. 4. Engedtessék meg nekünk, hogy értekez-