Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)
AZ ESKÜDT-ÜGY
véleményt nem nyilvánított, N. Szabó pedig hallgatott Ulain erre, azt gondolva, hogy az ő jelenléte feszélyezi Daruváryt, az értekezletről 1 y 2 órai tanácskozás után eltávozott. Említést tett Ulain arról is, hogy irodájában egy Simon nevű mohácsi kereskedő panaszolta, hogy Bethlen fiának Zákány közvetítésével 150 000 koronát adott ál 1921. évben lószállítási engedélyért. Erre több tanúja van. A kereskedő megbízást adott sógorának, dr. Károlyi József ügyvédnek a 150 000 korona valorizált visszakövetelésére, később azonban a perlési szándékától elállott, mert a közbejött parlamenti botrányok, amelyek az Esküdt-ügy miatt zajlottak le, megdöbbentették, hogy fellépése esetén ő is üldözéseknek lesz kitéve. e A miniszterelnök ekkor magáévá tette azt a Daruváry igazságügy-miniszter által felvetett eszmét, hogy Esküdtet lehetőleg őrültnek kell nyilváníttatni. Bethlen erre nézve megbízást adott Ulainnak, hogy tárgyaljon Esküdttel. Ulain meg is beszélte a dolgot Esküdt Lajossal, aki hajlandó volt szanatóriumba menni, de írásos garanciát kívánt a miniszterelnöktől, hogy hosszú ideig ott nem tartják és egyébként is anyagilag kárpótolják, mert bolonddá nyilvánítása esetén munkaalkalmat sehol nem találna. Ulain Esküdt kívánságát jelentette Bethlen Istvánnak. Bethlen azt mondta, hogy némi költségmegtérítésről lehet szó, de írásos nyilatkozatot ő nem adhat f . Mikor így Esküdt nem volt hajlandó magát őrültnek nyilváníttatni, Bethlen egy újabb beszélgetés alkalmával azt mondta Ulainnak, hogy 8 Kállay hajlandó lenne Esküdtet valami hajótársaságnál elhelyezni, ha ő külföldre menne (ti. Esküdt) addig, amíg ügye elévült. Ez a terv közöltetvén Esküdttel, Esküdt kijelentette, hogy ő hajlandó külföldre menni, azonban mivel esetleges miniszterváltozás esetén az állását elveszíthetné, a biztosítékot pénzben, mégpedig svájci frankban kívánta. Ha jól emlékezik (ti. Ulain), 80 000 svájci frankról volt szó. Mikor Ulain Esküdt ez óhaját közölte Bethlennel, az bosszankodott, azt h mondván, hogy hiszen talán egész Magyarországon nincs ennyi pénz. Az alkudozásokba Ulain többet nem folyt be, ellenben felvetette Bethlen előtt azt a gondolatot 1 , hogy amennyiben Daruváry igazságügy-miniszter az ügyet nem e Bethlen az egész bekezdést ceruzával a lap szélén megjelölte és a II. számot írta a bekezdéshez. f Bethlen a bekezdés idáig terjedő részéből a következő mondatrészeket húzta alá: „... Daruváry igazságügyminiszter által felvetett eszmét, hogy Esküdtet lehetőleg őrültnek kell nyilváníttatni." „... megbízást adott Ulainnak, hogy tárgyaljon Esküdttel... „... írásos garanciát kíván ..." „... anyagilag kárpótolják ..." „... azt mondta, hogy némi költségmegtérítésről lehet szó, de írásos nyilatkozatot ő nem adhat" — Majd ezekre vonatkozóan a lap szélére a következőket írta: „Ezek mind Ulain propozíciói voltak, de melyek közül végeredményben egyet sem fogadtam el. Ulain azon kijelentése, hogy én némi költségtérítésről beszéltem, arra vonatkozik, hogy én mindég azt mondtam h Esküdt csak úgy kerülhet bolondokházába, ha tényleg ezt állapítják meg az orvosok, és ha ez így lesz, a bolondokházából való kiszabadulása esetén valami segélyt lehet neki adni, míg álláshoz jut." « Bethlen innentől a mondatot végig aláhúzta, és a lap szélére a következőket írta: „ezt Esküdt emelte ki és proponálta Ulainnak és ő nekem". b Bethlen innen a mondatot aláhúzta, ezt az aláhúzást a lap szélén az előző aláhúzással egy ceruzavonással összekötötte és a bekezdésnek így megjelölt részéhez a III. számot írta. 1 Bethlen a következő mellékmondatot aláhúzta, majd a következő „Ulain még megemlítette ..." kezdetű egész mondatot a lap szélén ceruzával megjelölte, és hozzá a következő megjegyzést fűzte: „szó sem igaz". Nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, hogy Bethlen ezen megjegyzése az előző mellékmondatra is vonatkozik-e.
