"Bethlen Gábor és kora" – Katalógus a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltára és Győr-Sopron Megyei Levéltárának Soproni Levéltára közös kiállításáról (Budapest, 2013)
Előszó
Előszó A „Bethlen Gábor és kora" kiállítás célja az, hogy megemlékezzünk az egyik legnagyobb erdélyi fejedelem trónra lépésének 400. évfordulójáról. A kiállítás sok szempontból rendhagyónak tekinthető. Rendhagyó a tekintetben, hogy nem vállalkozhattunk arra, hogy Bethlenről teljes képet nyújtsunk, erre a kiállítást rendező intézmények adottságai nem elégségesek. Éppen ezért a látogatók nem kapnak egy átfogó Bethlen életrajzot, sem pedig teljes spektrumú betekintést a 17. század első harmadának Erdélyi Fejedelemségéről. Rendhagyónak tekinthető a kiállítás abból a szempontból is, hogy a tárlat a Magyar Nemzeti Levéltár három tagintézményének közös munkáját tükrözi. A három tagintézmény - az Országos Levéltár, a Győr-Mo- son-Sopron Megyei Levéltár Soproni Levéltára és a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár - az általa őrzött források és az adott térség adottságainak megfelelő tematikát alkotott meg. Ennek következtében a kiállítást megtekintő látogatók a Bethlen-kori Erdélyi Fejedelemség egy-egy súlyponti kérdéséről kapnak reményeink szerint minél mélyebb ismereteket. Az Országos Levéltár irataiból összeállított rész a Bethlen-kori Erdélyi Fejedelemség kiváltságolt népeiről ad információkat. A fejedelemségkori Erdély kiváltságolt társadalma igen sok középkori hagyományt őrzött meg, olyanokat is, amelyek a Magyar Királyságban ekkorra már elfeledettnek számítottak. Erdély jellegzetessége volt, hogy sok esetben letelepített népek kaptak kollektív, mindenkire érvényes privilégiumokat, amelyek szinte a polgári korig érvényben is maradtak. Hasonló jelenségek jellemezték a középkorban a Magyar Királyságot is (gondolhatunk itt a letelepített jászok és kunok szabadságaira), de a fejedelemségben ezek a népek egyben a fejedelemséget alkotó „nemzetek" közé is tartoztak, amelyek - sajátos fejlődésként - rendi jogokkal rendelkezhettek. Az Erdélyi Fejedelemség és főként Bethlen Gábor korszakának kutatása nem könnyű feladat. A fejedelmi levéltár szerepét betöltő Gyulafehérvári Káptalan iratanyagának hányattatott a sorsa. Rendezetlenség - iratkerestetés esetén szó szerint „felhányták" a levéltárat - háborús pusztítások, költözések, menekítések és gondatlanság egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a fejedelemség korszakának történetét szinte a középkori kutatásoknál megszokott, apró részletekből való összerakosgatással lehet megjeleníteni. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának iratai közé is sokfelé szétszóródott anyag került az idők folyamán. Legösszefüggőbbnek a Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltárában fennmaradt Királyi Könyvek sorozata, a Lymbus, a Szepesi Kamarai Levéltár Bethleniana állagának egyetlen csomója, a Magyar Kamara Archívumanak néhány állaga és az 1526 utáni gyűjtemény Erdélyi iratok című állaga tekinthető. Különböző gyűjtemények darabjai többszöri - néha nem kellő átgondolással és gondossággal elvégzett - átrendezés után, minden
