"Bethlen Gábor és kora" – Katalógus a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltára és Győr-Sopron Megyei Levéltárának Soproni Levéltára közös kiállításáról (Budapest, 2013)
Dominkovits Péter - H. Németh István: Bethlen Gábor 1619-1621. évi hadjárata és Sopron
Bethlen Gábor 1619-1621. évi hadjárata és Sopron 47 A hatalom megingásáig: 1620 ősze Bethlen 1620. április 12-én szólította fel a várost diétái követek választására, meghagyva „hazánk nemzetségünk megmaradására, az szent békességnek és közönséges jónak belére állátására szolgáló dologban" azok teljes hatalommal tanácskozhassanak. A fejedelem deklarált célja: „hazánknak, édes nemzetünknek előbbi virágzó állapattja, szabadsága, békessége nem csak belére állatassék hanem úgy mégis erőssettessék".51 Az országgyűlési tárgyalásokra készülve ígérte meg, hogy a város privilégiumait és érdekeit megvédi a pozsonyiakkal szembeni borkereskedelmi konfliktusokban.52 A besztercebányai országgyűlésre küldött soproni követek, Lackner Kristóf, Stai- ner/Steiner Jakab, Artner Erhárd jelentései összegyűjtésre, elemzésre várnak.53 1620 őszén már egyre nyilvánvalóbbá, és nyíltabbá vált, hogy a Bethlen Gábor hűségére térés nem az ország egységét, hanem hatalmi átrendeződést eredményezhet, a kialakult helyzet a nyugat-dunántúli régióban polgárháborús viszonyok kialakulását hozta. Esterházy Miklós szeptember 7-én kemény hangon, határozottan vette védelmébe a soproniak által elfogott Cziráky Mózes személynököt. Soraiban az oszmán vazallus erdélyi fejedelmek veszélyes szerepére, az oszmánok számára kedvező helyzet kialakulására hívta fel a város figyelmét: „nylván vagyon kegyelmeteknél: hobt valakinek méltósághra való vagyolkodásáért édes hazánkat és nemzetünket, mint bárányt farkas kezében természet szerént való ellenségünknek, az töröknek utolsó veszedelmünkéi patrociniumja alá adtu". A kialakult helyzetben párhuzamot hozott Bocskai felkelés időszakával: „s csak Botskay István idejébennis az eszéki/ hídon, úgy értettem bizonyos emberektől, hogy nyolczvan három ezer körösztyén léleknél többet vittenek által". Végül saját - de cseppet sem egyedi - panaszát sem rejtette véka alá; Sennyey Gáspár katonái az ő czindorfi jobbágyait, a rorbachi zálogosait, baumgarten lakóit oly kegyetlenül hódoltatják, mintha törökök volnának („s-emberségh Intőmre mondom, hogy a canisay hassa, ki alat vadnak hodolt jobbagim, nagyot kémélve bánik az szegénségen”).54 Pedig ekkor Bethlen a Dunántúl még kiterjedtebb meghódítására törekedett. 1620. szeptember 9-én Érsekújvárról írt levelében a fejedelem tudatta, hogy Huszár István marosszéki kapitányt, főlovászmesterét az udvarából mezei hadak generálisaként a Dunántúlra parancsolta. Sennyey Gáspár szeptember 13-án már szépkopjás hada megérkezéséről írt.55 Közel ezzel egy időben Haller Péter és Fekete Péter parancsnoksága alatt újabb seregek érkeztek, akik Közép- és Délnyugat-Dunántúl számos fontos erősségét foglalták el (Tata, Pápa, Várpalota, Veszprém, Egervár, Zalaegerszeg stb.). A diadal majdnem három hét múlva, szeptember 27-én, a soproniakat is megrémítve tört meg. A fenti napon Huszár 4000 főből álló seregével a Lakompakba zárkózott Esterházy megtámadására indult, amit Petneházy István 800 gyalogos hajdúja egészített ki.56 A gyenge erősségbe húzódott Esterházy a tárgyalásokkal ravaszul húzta az időt, s Dampierre segítségéért küldött Bécsújhelyre, aki szeptember 29-én ezt másnapra, 30-ra megígérte. Egyes források szerint 1000 lovassal, 400 muskétással, mások alapján 700 lovassal, 400 kozákkal, 300 muskétással, 40 kurta lőfegyveressel, avagy 700 német lovast, 400 kozákot, 340 muskétást vezetve meglepetésszerűen akart támadni, de ez nem sikerült. Huszár egységei csatarendbe álltak, a kozákokat meg is futamították, de az osztrák nehézlovasság rohama eldöntötte az ütközet sorsát. A csata végén jelentős, 1000-1200 fő volt Bethlen katonáinak vesztesége. A lakompaki vereség, majd Hainburg azt követő sikertelen ostroma után Bethlen szükségesnek látta, hogy október elején hadmozgásával stabilizálja a térséget. 51 MNL GyMSM SL SVL Lad. VI. et F. fasc. 6. No. 267. (Kassa, 1620. április 12.) 52 MNL GyMSM SL SVL Lad. VI. et F. fasc. 6. No. 268. (Kassa, 1620. május. 7.) 53 Pl. MNL GyMSM SL SVL Lad. VI. et F. fasc. 6. No. 290-293., 295. 54 MNL GyMSM SL SVL Lad. VI. et F. fasc. 6. No. 300. (Lakompak, 1620. szeptember 7.) 55 MNL GyMSM SL SVL Lad. XXXI. et FF. Fasc. 2. No. 58. (Érsekújvár, 1620. szeptember 9.) 56 Fried István: A lakompaki csata. Soproni Szemle, 20. évf. 1966. 219-221.
