"Bethlen Gábor és kora" – Katalógus a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltára és Győr-Sopron Megyei Levéltárának Soproni Levéltára közös kiállításáról (Budapest, 2013)
Szendiné Orvos Erzsébet: Bethlen Gábor Debrecennek adományozott oklevelei
30 Szendiné Orvos Erzsébet ►I 1^1 |«»l l«»l l-a»! I«»l I«*] előretörése volt. A török időkben Debrecen határa az elpusztult és bekebelezett Árpád-kori birtokok mellett tovább bővült a falvak pusztulása miatt, úgyhogy összesen 45-50 elpusztult falu területére terjedt ki.8 Az új városhatáron az erdők szolgáltatták az épület és tűzifát; a mezőségen rendszeres földművelés folyt, míg a távoli Hortobágy mentén fekvő ártér elsősorban legelő volt. A város birtokszerzésének fő formája a zálogba vétel volt, amelyeknek zöme végleg Debrecen kezében maradt. Gyakran szereztek a zálogos jószágra királyi vagy fejedelmi adományt is. A zálogos birtokokon túl vétellel és adománnyal is gyarapodott a város birtokállománya. Határterülete a 17. század végére - a 15. századi állapothoz képest - megkétszereződött, volt idő, mikor meghaladta a 120-130 ezer hektárt.9 A város saját territóriumán és a bérbe vett pusztákon minden fennálló köz- és földesúri hatalomtól mentes korlátlan jogot gyakorolt. Debrecen az erdélyi fejedelmek sorozatos adománya útján is gyarapította határát. János Zsigmond Apafája és a Nagyerdő szabad használatát erősítette meg 1569-ben. Báthory Kristóf 1578-ban a barátok Csapó utcai kolostorát, 1581-ben pedig a szováti Papszert adományozta. Báthory Zsigmond új adományt adott ki 1583-ban Máta, Balmaz puszták, a Nagyerdő és Apafája birtoklására, majd 1584-ben kiterjesztette ezt a donációt a Nagyerdő melletti Úrrétjére. 1592-ben a Csáki-féle kúriát és annak telkét adományozta a városnak. Bocskaitól kapta meg 1605-ben a tokaji várhoz tartozó macsi egész porciót. Halála után a szepesi kamara visszavette a birtokot, de Bethlen Gábor 1623-ban új adománylevelet állított ki a város számára: elrendelte, hogy a Konvent a Tokaj várához tartozó Macs birtokába Debrecen várost tulajdonosként iktassa be.10 Debrecen 1616-tól fogva zálogjogon szerezte meg a Székelyek, a Zemerék, Vetési István és Solymosi Péter macsi jószágát is. Jobbágyok szabad költözése Az oszmán hódítás következtében a magyar falvak népe menekülni kezdett a védettebb, nagyobb települések, így a mezővárosok felé. Debrecen tekintet nélkül befogadott mindenkit, aki nemcsak a város által nyújtott előnyökkel akart élni, de a kötelezettségeket is vállalta, hiszen az adóbevételek növelése miatt érdekelt volt a beköltözés könnyítésében. A jobbágyok beköltözése különösen a 16-17. században öltött nagyobb méreteket. A beköltözések következtében úgy felduzzadt a város lakossága, hogy Debrecent a 17-18. században Magyarország legnépesebb városának tekintették. A jobbágyok Debrecenbe költözése természetesen a földesurak egyre makacsabb ellenállását váltotta ki, a magisztrátus azonban szabadalomlevelei értelmében vonakodott visszaadni a menedéket kérőket. Zoltai Lajos feldolgozása szerint 1564-1640 között 82 földesúr jobbágya költözött Debrecenbe.11 A város fő gondja nem az volt tehát, hogy hogyan álljon ellen a jobbágyok beköltözési rohamának, hanem az, hogy miként tudja megtartani a jobbágyokat a földesúri követelésekkel szemben. Ezért törekedett elismertetni az erdélyi fejedelmekkel is ez irányú kiváltságait. Már 1435-ben Zsigmond királytól menlevelet nyert az olyan beköltözött jobbágyok számára, akik eleget tettek földesúri kötelezettségeiknek.12 Ennek az uralkodói rendelkezésnek számos megerősítése született úgyszólván minden királyunktól. 1563-tól János Zsigmondtól mindenféle beköltözött jobbágy megtartására, tehát a szököttekre is jogot 8 Székely György: A mezővárosi fejlődés kérdései a XVII. század végéig. Bp., 1953. 363. 9 Balogh István: Cívisek világa. Bp., 1973.43. 10 MNL HBML IV. A. 1021/d. 7. köt. 11 Zoltai Lajos: Vidékiek beköltözése Debrecenbe 1564-1640 között. Debrecen, 1902. 16. 12 MNL HBML XV.21/a. Meo 23.
