"Bethlen Gábor és kora" – Katalógus a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltára és Győr-Sopron Megyei Levéltárának Soproni Levéltára közös kiállításáról (Budapest, 2013)
Szálkai Tamás: A bihari és szabolcsi hajdúk Bethlen Gábor idején
26 Szálkai Tamás ►I |4»l l-»l h»l l-w-l !•! |«»l H hajdúk különösen a portyázásokban jeleskedtek. A magyarországi próbálkozások ellenére a hajdúk 1623-ban és 1626-ban is Bethlen pártjára álltak. A hajdúk kiváltságlevelei A hajdúvárosi levéltárak iratanyaga sajnos nagyon töredékes állapotban maradtak fent, így a 17. század első harmadára vonatkozó iratok száma elenyésző. Bihar vármegye iratai 1660-ban, Várad ostromakor pusztultak el, a bihari települések gazdag levéltárai is sok esetben estek áldozatul az évszázadok viharainak,26 így elsősorban az erdélyi Királyi Könyvek adataira támaszkodhatunk.27 A Bihar megyei adománylevelek témájukat tekintve többnyire illeszkednek a fejedelmi adományozási gyakorlatba: nemességgel kapcsolatos (adomány- és zálogbirtokok, mentességek, nemesítés), települési, testületi privilégiumok. Eltérés inkább a területen élő nagyobb számú katona, elsősorban hajdú esetében figyelhető meg. Fontos megjegyezni, hogy olyan katonák egyéni nemesítése sem ritka, akik korábban név szerint is szerepeltek kollektív kiváltságlevélben. Bethlen Gábor Sasi Sivo János szolgálatait 1628. szeptember 8-án címeres nemeslevéllel jutalmazta, pedig néhány nappal korábban az itt lakó hajdúknak adományozott armálisban is név szerint szerepelt.28 Érdekes, hogy a köleséri hajdúk - mint a Bocskaihoz leghamarabb csatlakozók - hamarabb kaptak kiváltságlevelet, mint a szabolcsi telepítésű társaik, az idők folyamán mégsem tudták megőrizni privilégiumaikat, a többi bihari hajdútelephez hasonlóan. Az időközben Szalontára beköltözött hajdúk kiváltságait Váradon, 1625. szeptember 22-én erősítette meg a fejedelem. A Várad városában lakó Fekete János hadnagy alatt szolgáló hajdú vitézek adómentességét kétszer is megújította. Bagamért a hajdúk Báthory Gábor idején kapták adományba, amit Bethlen Gábor is megerősített. A már említett Sas hajdúvárosban lakó - név szerint felsorolt - katonák kollektív nemességet és kopjás lovas vitézt ábrázoló címert kaptak.29 Kiváló katonai erejük elismerése mellett a kortársaknak nagy gondot okozott a hajdúk féktelensége. Egyik hadi szabályzatában Bethlen halálbüntetést helyezett kilátásba a prédát keresőknek, de egy ízben fegyelmezetlensége miatt Halasi Fekete Péter két faluját is elvette. Rhédeynek írt leveléből kitűnik, tisztán látta a szabolcsi hajdúk helyzetét, akik „immáron megtelepedtek, házok, feleségek, gyermekek vagyon; nem az csavargó hajdúk szerént vagyon az ő álla- potjok [...] békességes lakások, tisztességek vagyon," mégis bizonytalan kimenetelű vállalkozásban Erdélyre támadnának, pedig ez esetben a török „lakó helyeket tűzzel emésztené meg, feleségeket, gyermekeket rabságra vinné."30 Az 1609. évi III. törvénycikk ugyan semmissé tette Bocskai adományait, de a IX. artikulus a hajdúk fekvőjószágaival kapcsolatban kimondta, hogy a nádornak kell bemutatni az adományleveleket, amelyekről tájékoztatni fogja az uralkodót.31 Ez nyilván megtörtént, mert II. Mátyás 1613-ban megerősítette a Fekete Péter, Nagy Gergely, Ladányi Gergely és más kapitányok vezetése alatt Szoboszlón, Nánáson, Hadházon, Vámos- pércsen és Polgáron megtelepedett hajdúk kiváltságait.32 Bethlen Gábor így csak az adományból kimaradt Böszörmény és Pród korábbi jogait erősítette meg 1626. február 25-én, Kassán 26 Ujlaky Zoltán: A helytörténetírás levéltári forrásai a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban 1848-ig. Szerk. Komo- róczy György. Debrecen, 1972. 323-325. 27 Erdélyi Királyi Könyvek (a továbbiakban EKK). DVD-ROM. Szerk. Gyulai Éva. Bp., 2005. 28 MNL HBML XV. 2L Muo 129.; Másolata uo. IV. A. 12/b. 59. 29 EKK 15. köt. 74-76.; 29. köt. 413.; 14. köt. 54-56b.; 39-39b; 17. köt. 58b. 30 BPL 81-82. 31 1609:111. te., IX. te. Corpus Juris Hungarici - Magyar Törvénytár. CD-ROM. Szerk. Pomogyi László. Bp. 2004. 32 MNL HBML XV. 21. Muo 101.
