Hargitainé Báczy Orsolya: Az országos községi törzskönyvbizottság iratai : Betűrendes mutató (Budapest, 1979)

A vármegyéknél csak egyszer tüntettél: volna fel a rendelet számát, amellyel az összes helység nevét egyszerre megállapították. A községi rész előtti bevezetőben az országosan érvényes általános irányelvek ismertetétést /egybeirás, régies Írásmód kerülése/ tervezték, hogy a helységeknél már csak az indoklások szerepelhessenek. Főként azokra a helységekre vonatkozott ez a.terv, amelyek azonos nevüek voltak, melyiket kellett meghagyni jelző nélkül, melyik helynév kapott megkülönböztető jelzőt. Ahol maga a törzsnév is megváltozott, ott az indoklásnak - minél rövidebben - két irányúnak kellett lennie: választ akartak adni arra, miért változtatták meg a nevet, s miért ezt a nevet adták a helységnek. Azoknál a községeknél, amelyeknek történeti neveit az Országos Levéltár kiderítette, kívánatosnak tartották az évszám vagy legalább az évszázad feltüntetésével az ismert történeti neveket akkor is felsorolni, ha nem használták fel az uj név kialakításában. A történeti nevek megörökítését a tagok igen fontosnak tartották, bár tisztában voltak azzal, hogy igy a kötet méretei megnövekednek. Fölmerült az a kérdés is, hogy mivel a helynevek törzskönyvezése során a községek pecsétjeit újból megállapították, s az alkalmazott jelvényeket és címereket megvizsgálták, nem volna-e érdemes minden községnél a jelvényei: és címerek rövid leírását adni. Mivel ez a leirás még inkább növelte volna a könyv terjedelmét, a tagok két megoldást vetettek fel: az adatokat vagy a mü végén függelékként, vagy az Országos Levéltár külön kiadványaként adják közre. A szerkesztést a Központi Statisztikai Hivatal törzskönyvi ügyekkel foglalkozó személyzetére bizták. Javasolták, hogye kiadvány költségeit az állam viselje, a tervezett mennyiség 1000 példány volt. A magyar tudomány nagy vesztesége, hogy ezek a javaslatok nem valósultak meg, és a tervezett történeti helységnévtár azóta sem látott napvilágot.