Dávid Zoltán: Az első magyar nyelvű leíró statisztika 1736-1739 (Budapest, 1980)

Bevezető

és társadalmi adatainak összeszámolására, az első népszámlálások, mezőgazdasági és ipari b'sszeirások elkészítésére, amig nem tisztázták, hogy az ország különböző megyéiben milyen szabad királyi városok, mezővárosok, községek és puszták léteznek, hogyan helyezkednek el egymás mellett, mi a legfőbb jellegzetességük. A Bél Mátyás és későbbi követői által egyegy helységről közölt szűkszavú, sommás meghatározások a népesség nemzetiségi és gazdasági viszonyairól, a határ mineműségéről, a termelési sajátosságokról, piacok közelségéről és forgalmáról, különböző iparágak virágzásáról és sok más egyedi jellegzetességükről számokkal nem mérhető, de a fő sajátosságokat mégis kifejező értékelést adnak* Bél Mátyás hatalmas munkájának sokáig nem akadt folytatója és csak a XVIII. század végén éledt fel ismét a magyarországi leiró földrajz és statisztika. Némath László, Schwartner elméleti munkái mellett a leiró műfaj legfőbb képviselői: Vályi, Korabinsky, Csaplovics csak a XVIII. század végén jelentkeztek, hogy a XIX. században Nagy Lajos, de még inkább Pényes Elek munkáiban tetőzve érje el legkiválóbb teljesítményét. 4. A kortársak munkásságának ismeretében kellően értékelhetjük Kovács János itt bemutatott, az Egyetemi Könyvtár Pray gyűjteményének XXI. kötetében fölfedezett kéziratának jelentőségét. Munkája Bél Mátyáséval csaknem egyidejűleg, valószínűleg annak hatására készült. Az esztergomi primási birtokok földrajzi és topográfiai leirásának készitője hivatásának gyakorlása közben hozta munkáját létre. Kovács János Eszterházy Imre, majd később Csáky Miklós esztergomi prímás mérnöke, geometrája vagy ahogy ő magát nevezte, "mathematikusa" volt. Mérnöki munkásságának több fontos állomását és értékes eredményét sikerült eddig földerítenünk, bár életrajzi adatai még korántsem hézagmentesek. Annyi azonban bizonyos,