Hajnal István: Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka (Budapest, 1930)

Bevezetés

tanácskozások sorozatát, a kérdések mélységeinek kikerülésével. Az események ismét a nádor álláspontjának igazát bizonyították, anélkül, hogy követeléseit az ország kibékítése érdekében a jövőben is meghallgatták volna. A klérus pártja értetlenül állott törekvéseivel szemben ; indulatot, gyűlölséget látott csak benne, ami őt, a nagy katholikus urat, politikai ellenfeleivel szemben még a vallásügy felhasználására is rávehette, mély vallásos meggyőződésének kárával is. Mert arról kétség nem lehetett, hogy a nádor mély meggyőződéssel, egész a rajongásig ragaszkodott vallásához. Azon a napon, mikor egyik legélesebb felterjesztésében követelte a sérelmek orvoslását, a protestánsok kibékítését, 1642 november 1.-én fejezte be ép egy hosszabb vitairatát, amely egy magyar főurat volt hivatva a katholikus hitre téríteni.

1 És az azután következett hetekben, az újabb elkeseredett politikai erőfeszítések idején, több javaslata szól a katholikus vallás terjesztésének ügyeiről, különösen a jezsuiták pártolásáról, mégpedig kibúvókat ajánlva a jezsuitaellenes törvények tilalma alól.

2 Mindvégig erősen pártul fogja a nagyszombati egyetemet is a várossal folyó hosszú viszályában ; sürgeti az alumnátus fenntartására szánt alapítványoknak rendeltetésükre való fordítását, új nevelőintézetek felállítását : «Ez az egyetlen módja ez országban az Egyház terjesztésének)). Nem volt a vallásszabadság felvilágosult elvének embere, de irataiból lehetetlen ki nem éreznünk a melegséget eretnek honfitársainak gondjaival és szenvedéseivel szemben is ; valóban nemzetének szeretete és az államférfiú kötelességérzete, igaz alkotásvágya vezette őt küzdelmeiben. 1 Iratok, 81. sz. ; Toldy i. m. 5. hasáb. 8 A szendrői és pozsonyi jezsuiták érdekében, 1642 dec. 13., 26. (Lit. Palát.)