Hajnal István: Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka (Budapest, 1930)

Bevezetés

hiúsulása azon múlott, hogy pénzt nem tudott vagy nem akart adni a kamara. Az 1640. év őszén az egyik harmincadosnak, Ekker Lukácsnak, ügyében vizsgálatot követelt Esterházy Pálffy ellen és még a kancellár is csak a botrányra való hivatkozással ellenezte e vizsgálatot, máskülönben maga is kifogásolván, hogy Pálffy Ekkertől óriási összeget, 92.000 forintot vett fel kellő elszámolás nélkül.

1 Valószínűleg nem egészen Pálffyban volt a hiba, a pénzt ő az udvar rendelkezései szerint használhatta fel ; de valószínű, hogy, sógora lévén az uralkodó első miniszterének, Trautmanstorffnak, a magyar szempontok helyett túlságosan is alkalmazkodott az udvar intéseihez. A nádor ép a tanácskozás összehívásának idején küldte fel újra egyik támadó iratát Pálffy ellen, amit a kancellár nem is terjesztett az uralkodó elé;

2 Nagyszombatban bizonyára szóba kerülhetett mindez, eredményt azonban legfeljebb annyiban láthatunk, hogy a tanács felterjesztésére kiadott királyi rendelet a hadfogadás ügyénél kerülte a kamara szerepének határozott említését.

3 Lippay csakugyan résztvett a nagyszombati tanácskozáson. A hangulat meglehetősen elkeseredett lehetett, mint ahogy például az internuncius küldetésének ügyéről maga Lippay is keserű hangú sürgető levelet küldött az uralkodóhoz.

4 Különben, — írja, — «eléggé szerencsésen és egyhangú megeggyezéssel» fejezték be a tanácskozást «különösen a honvédelem kérdéseiben». Tehát, — azt sejtetik e szavak, — egyéb kérdésekben kevésbé volt meg az egyetértés. Bizonyos, hogy a megyék elégedetlenségének okairól, tehát a vallás ügyéről is szó kerülhetett. A tervet a megyék egymásközt való gyűlésére, úgy látszik, valóban sikerült a kancellárnak meghiúsítania; valószinűleg maga a nádor sem igen erőltette azt. Mint a következettekből kitűnik, úgy oldották meg e kérdést, hogy a nádor hívja magához a felső megyék vezető embereit, bizalmas megbeszélésre, elsősorban a honvédelem ügyeiben. Mert tudjuk, hogy Esterházy mindjárt pár nappal a tanácskozás után magához rendelte Bornemisza Jánost, a kassai alkapitányt, akinek időnkint olyan híre volt, hogy Rákóczy val áll összeköttetésben ;

5 1 Kanc. előterjesztés, 1640 szept. 22. (Jászay-hagyat. 15. köt.) 2 1640 dec. (?). (Iratok, 3. sz.) 8 1641 febr. 18. (U. o., 4. sz.) 4 1641 jan. 19. (Majláth id. m. 162. 1.) 6 Kanc. előterjesztés, 1641 febr. 18. a nádor febr. 5. leveléről. (Proli