Hajnal István: Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka (Budapest, 1930)

Bevezetés

A nagyszombati tanács és a megyékkel való megbeszélések sorsa az 1641. év elején. Az 1640. év tavaszán meghalt IV. Murád szultán és utóda, Ibrahim, a trónraléptét bejelentő küldött által a béke megerősítését ajánlotta fel a bécsi udvarnak. A régóta szokásos huzavona és küzdelem kezdődött most meg nálunk. A bécsi haditanács udvarias üdvözlő követséget akart küldeni a Portára ; magyar részről pedig, különösen a nádor, az üdvözlés mellett egyúttal erélyes fellépést is kívántak a törökök állandó kiütései és hódoltatásai ellen, így húzódott a követség ügye mintegy háromnegyed esztendeig.

1 S a török, valószínűleg részben feleletül az udvariatlan halogatásra, részben pedig bizonyára a császár nyugati ellenségeinek ösztökélésére, az 1640. év nyarától kezdve különösen szabadjára engedte pusztító és rabló kedvét a magyar végeken. E nyáron vette ugyanis kezdetét a regensburgi birodalmi gyűlés és úgy a töröknek, mint a Habsburgok európai ellenfeleinek alapos okuk volt arra, hogy a birodalmi béke előkészítésére szánt gyűlés idejét lehetőleg nyugtalanná tegyék. A nagypolitika tehát ismét a maradék Magyarországtól kívánt szenvedésteli áldozatokat. Különösen a felső határszélek megyéitől ; azoktól, amelyekben Erdély közelsége miatt az elégedetlenség és bomlás jelei leginkább mutatkoztak. I. Rákóczy György erdélyi fejedelem, úgy a Portán, mint a Habsburg-ellenes hatalmaknál, egyre támadásának előkészítésén dolgozott ; vártak reá nálunk, hiszen az udvar merevsége a vallás kérdésében és tehetetlensége a törökkel szemben a végsőkig fokozta az elkeseredést e részeken. A nádor ez esztendőben talán az előbbieknél még állhatatosabban rohamozta meg Bécset a honvédelem rendbehozása, a végek fizetése ügyében. Az utolsó országgyűlés, 1638-ban, csak 1 Majláth Béla : Az 1642. évi szőnyi békekötés története és okmánytára. Bpest, 1885.