Hajnal István: Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka (Budapest, 1930)
Iratok
teőb ott Pest kőről való falukalis azont chelekesem, s tálam bekével maradnak az ebek ; azonban valtigh varjuk az ide való őtszaz lovasnakis megh fogadását, de hire sincz, s tartok attól hogy megh unniak az varmegiekis ezt az katona fen tartást, kin bizonj sokat zúgolódnak immaris, s ha chak egy rablást teszenis az teőrők oda a' bániak fele, nem chak Bakabania, de mind a' kőrmőczi, s mind a' selmeczi bániak eczersmind oda lesznek, mert el oszolnak a' munkasok rola, s nem chak nagy gialazat jőn ki belőle, de megh bőczűlhetetlen karis, kit ugy latom kevesen értenek, de jó tudni magának eő Feőlsegenek, hogy bizoni chak az vaczi bék feniegető leveleis nagy reszet elfutatta volna azoknak az embereknek, ha az en biztatásom, es mostani provisiom nem erte volna eőkőt, melto azért fennis gondolkodni felölök es ha tőbről nem, chak erről az őtt szaz lovasnak megh fogadasarolis ujab commissiokat adni, noha Palffi Pai uram azarant a' director, s chonkan szántai Beczből az agy fenekéről mint disponal hasznossan en nem tudom, en az mit megh mivelhetek megh cselekesem, de az en értekem mind rea kőltőmis nem elegh ezekre, mások penigh mind enni requisitiojarais eő Feőlsegenek chak semmel nézik, s Pálffi Pai uramra három varatol chak tizen őt lovast vetet az nemes varmegie, de eő chak eggiet sem adot, en penigh lattia Isten hat szaz embernél többet tartok most fen, az kinek horol hora megh fizetek, s el unom a' szokat, s nemis érkezem rea, s azon kővűlis rakva vagiok mindennapi költségei, s mindezek feőlőt im ez a' szomorú kőltsegis talala, ki alat ugian niőgők. Sok busulasimra vadnak az ala bochatot nepekis, rut chintalan szok nem nemzetből allo gaz cheled ez, ki teőb masz fel ezernél, s valtigh irok ugian az varmegiekre, de eők mind mast besellenek, seőt tegnap vettem Sopron varmegie levelet, hogy rutt chintalan lopások, tolvailasok ellen ketelenek népet fogadni, s magokot az által oltalmazni teőlők, kiből semmi jo nem jőn ki, irtam mind azon által nekik, hogy semmi uton arra ne mennienek, de ha sokaigh késznek itt s mind ebben mennek el, nem varok semmi jot belőle, holot az capitanniok sinczenek vélek, s valamit megh chelekedhetnek, mindent megh chelekesnek, az panasz ugi jőn en élőmben nagy szűrőven, s nem tudok mit vélek mivelni, mert ezeket így szokatattak. Valami lengielek allapotiarolis irtam vaia minap kglnek, 1
