Hajnal István: Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka (Budapest, 1930)

Iratok

5. Regensburg, 1641 mare. 2. Kancelláriai előterjesztés Nyáry István főkapitánynak 1641 febr. 4.-én a nádorhoz írt leveléről. Az egri török kiütése; a megyék zavara és veszedelmes hangulata; küldötteik vonakodása a nádorhoz menni tanácskozásra a megyék hivatalos megbízása nélkül; elkeseredés, hogy a maguk közt való tanácskozást nem engedik meg ; a folytonos hódolásról, a védtelenség miatt ; főkapitányi fizetéséről. (Propos. N. 20—24. — Fogaim.) (N. 20.) E levelet a nádor küldte fel, mellékelve febr. 16.-án kelt felterjesztéséhez, amelyben a kanc. kivonat szerint Banér svéd hadvezérnek Regensburg alá nyomulásáról szól és e merész haditett hírének itthoni gyors elterjedéséről ; szól továbbá a török mozgolódásáról, valamint Batthyányi Ádám merész kitöréséről a Balaton vidékén, — nem titkolva megelégedését e vállalat sikerén. (N. 21.) Seribit itaque dnus Nyári 4. Februarii. Turcas Agrienses ductore quodam transfuga ex praesidio Putnok ad aliquos pagos circa Putnok eruptionem fecisse, quos dum Putnokienses persequerentur, nonnullique ex Turcis in fuga interficerentur, captis etiam ex iis septem, demum ex insidiis circiter 400 Turcarum circumventi ex nostris septem interempti 20 vero capti fuisse, peditatum tamen dimicando salvum ne uno quidem amisso evasisse. Quem defectum praesidiariorum Putnokiensium, se jam ex peditatu Cassoviensi supplere cogi, equites enim non habere, ad custodiam vero civitatis Cassoviensis proprios pedites ordinasse. Nullum enim in illis partibus, sive sit baro, sive nobilis, quicquam pro defensione praestare velie, verum omnes in diserimen pronos mere. Imo ne particularem quidem expeditionem rite suppeditari, aliquos quidem dare equitem, aliquos pecuniam, alios autem prorsus nihil. Credere nos Dei vindicta excaecatos et ad ignaviam redactos esse. Eos quoque, quos dnus palatínus colloquii causa ad se evocare intendebat, ne suspecti habeantur, non ausos venire, nisi ipsis comitatibus seribatur, ut nominatos ad eum dimittant. Nulla re eos magis turbari, quam quod non liceat