Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XLV. Sánkfalvi Antal és Hős Tamás címereslevele, 1489
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 278 2019.01.16. 10:29:14 Hős Tamásról csak keveset tudunk, feltehetően azonos azzal a Hős Tamással, akit az 1468. évi birtokadománnyal kapcsolatban már említettünk. Családja eredete a 13. század közepén, második felében élt Starkig vezethető vissza, aki 1243 előtt vásárolta meg Sánkfalvát. Tamás apja Hős Miklós volt, aki 1421-ben a husziták elleni harcban tanúsított hősiességéért Zsigmond királytól új adományként kapta meg Sánkfalvát. 1158 Feltehetően azonos azzal a Hős Miklóssal, aki 1455-ben címeradományt kapott V. Lászlótól. Hős Tamás születési ideje nem ismert. Neve először egy 1461-es oklevélben bukkan fel későbbi apósával, hangonyi Perzselt Jánossal együtt mint pelsőci Bebek Pál 1159 jolsvai 1160 várnagya. 1161 Hős Tamás halálának ideje sem ismert pontosan, 1490. január 18. 1162 és 1505. szeptember 8. 1163 közé tehető. Felesége hangonyi Perzselt János lánya, Zsó�a volt. 1164 Gyermekeit Lászlónak, Györgynek, Dorottyának, Katalinnak, Annának és Uzának hívták. 1165 A család egyes leszármazottjai még a 17. század végén is Gömör megyében éltek, ismert sánkfalvi Hős Sámuel, aki 1683-ban Gömör vármegye szolgabírója volt. 1166 A címerszerzők közül meg kell még említeni a híres humanistát, Lászai Jánost. 1448-ban született, családja a Torna megyei Lazó faluból származott. 1167 Gyermekkorában hamar árvaságra vagy félárvaságra jutott, ugyanis Barlabái János gyulafehérvári várnagy 1508. október 19-én kelt végrendeletében nevelt �ának nevezi. Családja oldalági rokonságban állt Sánkfalvi Antal családjával. Sánkfalvit 1463-ban nevezték ki váradi kanonokká, feltehetően ekkortól gondoskodhatott a �atal Lászai taníttatásáról. Lászai tökéletesen tudott olaszul, feltehetően egy itáliai egyetemen folytatta egyetemi tanulmányait, ahonnan az 1470-es évek közepén térhetett haza a magiszteri fokozat megszerzése után, Geréb László erdélyi püspök 1476os kinevezése előtt vagy után nem sokkal. Hazatérte után kinevezték gyulafehérvári kanonokká, majd telegdi főesperessé is. 1483-ban Felix Faber ulmi domonkos szerzetes társaságában zarándoklatra ment a Szentföldre, amely során Jeruzsálembe is eljutott. 1168 1484. januárjában tért vissza Gyulafehérvárra. Hazatérte után nincs adat arra, hogy korábbi költői tevékenységét folytatta volna. 1493-ban a gyulafehérvári székesegyház Szent Kereszt oltárának igazgatója lett. 1500-ban Rómába utazott, és május 9-én VI. Sándor pápa engedélyezte neki egy új kápolna felállítását, valamint egy újabb keleti utazást. A keleti utazásról nincs adat, ha meg is történt, akkor Lászai 1500–1508 között járhatott ismételten Keleten, ugyanis római útja után csak 8 évvel jelenik meg ismét a forrásokban. Élete fő műve a gyulafehérvári székesegyház Szent Kereszt- vagy Lázói-kápolnája, amelyet a székesegyház északi mellékhajójához csatolt előcsarnokból építtetett át, a munkálatok 1512-ben kezdődtek és 1520-ra már befejeződtek. 1520-ban már a római Szent Péter-bazilika apostoli gyóntatója volt, és a Caelius-dombon emelt magyar domonkos kolostorban lakott. 1523. augusztus 23-án hunyt el Rómában, és mint már említettük, a Santo Stefano Rotondo templomban állíttatott magának sírkövet. Ennek másolatát 1999-ben helyezték el a gyulafehérvári székesegyházban. 1169 F. D. 1158 ZsOkl VIII., No. 105. 1159 A Hős család a pelsőci Bebekek familiárisa volt, ugyanis Tamás apja, Miklós Bebek Pál apja, Imre almási várnagyaként szolgált 1451 előtt. Engel 1996, I. 266. 1160 Szlovákul Jelšava, ma Szlovákia. Nem valószínű, hogy az 1489-ben említett Hős Miklós azonos lenne az 1421-ben említett Hős Miklóssal, ugyanis ebben az esetben már 90-es éveiben kellett volna járnia, ami a korabeli egészségügyi viszonyokat �gyelembe véve nehezen elképzelhető. Felmerül a gyanú, hogy Bebek Imre almási várnagya megegyezhet az 1489. évi armálisban említett Hős Miklóssal, azonban valószínűleg két külön személyről van szó. 1161 DL 16306. 1162 DL 16923. 1163 DL 106917. 1164 Hangonyi Perzselt Zsó�a családját ld. Engel 2001, Hangonyi 1. tábla: egyházashangonyi ág. 1165 Borsa 1993a, No. 274. 1166 Siebmacher – Ungarn, 63. 1167 Elpusztult, feltehetően a mai Varbóc mellett feküdt. Csánki I., 239. 1168 A zarándokútra ld. Lázár 2000. 1169 Bunyitay 1893, 18–26.; V. Kovács 1971, 344–366.; MAMŰL VI., 403–406. 278
