Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XLV. Sánkfalvi Antal és Hős Tamás címereslevele, 1489
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 277 2019.01.16. 10:29:14 kifejező mitra és infula Sánkfalvi pozsonyi préposti címére. Az oklevél szövege alapján az abban szereplő minden személy ugyanazt a címeradományt kapta, a gyakorlatban azonban a címernek bizonyíthatóan két változatát használták. Ismert Sánkfalvi Antal öccsének és utódjának, Sánkfalvi Miklós pozsonyi prépostnak 1146 a pecsétje, aki azon az 1489-ben adományozott címert használta. Ezzel szemben Lászai János az 1523-ban Rómában a maga részére állíttatott sírkövének a jobb és bal felső sarkára infula és mitra nélkül vésette fel a három nyilat tartó kezet, 1147 vagyis Lászai nem lévén pozsonyi prépost nem tartotta illőnek, hogy a pozsonyi prépostokat 1469 óta megillető mitrát használja címerén, ezt a rangjelölő egyházi heraldika szabályai értelmében nem is tehette volna meg. 1148 A többi megadományozott világi személy volt, így valószínűleg ők is a mitra és infula nélkül alkalmazták a címert. 1149 Ennek fényében az oklevélen megfestett címer kifejezetten Sánkfalvi Antal személyes használatú címerváltozatának tekinthető. Sánkfalvi Antal nevét a Gömör megyei Sánkfalváról vette, 1150 az oklevélben is említett Hős családdal rokonságban álló családja a Turócmelléki nemzetségből eredt. 1151 Családjának már 1489 előtt is volt címere, ugyanis Sánkfalvi Antal �ának, Istvánnak és apai féltestvérének, Bertalannak, valamint osztályos atya�uknak, Hős Miklósnak először V. László adományozott címert 1455. október 18-án az apjának, (Habsburg) Albertnek (1437–1439) és anyjának, Erzsébet királynőnek tett szolgálataikért. A címerképen egy balra néző, hármashalmon ülő és kezében a családnévre utaló S betűt tartó majom látható. 1152 Köztudott, hogy a középkorban a nemesi családok generációkon keresztül használták ugyanazokat a keresztneveket, amivel a családhoz való tartozásukat jelezték, így feltehetően az 1455-ben említett Sánkfalvi István volt az 1489. évben adományos Antalnak az apja. Sánkfalvi Antal 1454-ben a bécsi egyetemen tanult. Bécsből visszatérve váradi kanonok lett, 1463-ban Vitéz János kísérőjeként jelen volt a grazi tárgyalásokon. 1468-ban a királyi kancellária jegyzője volt, ekkor egy bizonyos Hős Tamással együtt Gömör megyei birtokokat kapott az uralkodótól. 1153 Az oklevél narrációjából részletes képet kapunk Sánkfalvi diplomáciai karrierjéről. 1472-ben teljesítette első önálló diplomáciai küldetését, Lengyelországban a békéről tárgyalt. 1478-ban a padovai egyemen folytatta tanulmányait, ekkor már bácsi és váci kanonok volt. 1154 1482-ben Rómában járt, ugyanekkor belépett a római Szentlélek Társulatba, IV. Sixtus pedig engedélyezte neki, hogy a két össze nem férő javadalmát birtokolja, amit 1484-ben III. Ince is megerősített. Ugyanebben az évben Nápolyban képviselte I. Mátyás érdekeit. 1486-ban Milánóban Corvin János és Sforza Bianca tervezett házasságáról, majd Franciaországban a török Dzsem herceg kiadatásáról tárgyalt. 1486. október 1-jén nevezte ki I. Mátyás pozsonyi préposttá, a tisztségéről 1498-ból származik az utolsó adat, azonban nem kizárt, hogy azt haláláig, 1500-ig töltötte be. 1489-ben ismételten Rómában és Nápolyban tárgyalt Dzsem herceg kiadatásáról, valamint Beatrix I. Mátyás halálát követő, a trón megszerzését célzó terveinek megakadályozásáról. Habár diplomáciai küldetése sikertelen volt, jutalmul mégis megkapta a címereslevelet. 1491-ben apostoli protonotáriusként említették. 1492-ben II. Ulászló kinevezte nyitrai püspökké, amit a pápa 1493. január 2-án erősített meg. 1155 A püspöki címet haláláig viselte, ezzel párhuzamosan Nyitra vármegye ispánja is volt. 1156 1492-ben teljesítette utolsó diplomáciai küldetését, Rómában, illetve Nápolyban sikertelenül tárgyalt II. Ulászló és Beatrix házasságának érvénytelenítéséről. 1157 1146 Köblös 1994, 466–467. 1147 A címerképet ld. Csergheő 1890b, 130. 1148 A mitra és infula nélküli címerhasználatra ösztönözhette Lászait a Sánkfalvi iránt érzett tisztelete is, ugyanis a mitrás és infulás címerét vésette fel a gyulafehérvári székesegyház Szentlélek- vagy Lázói-kápolnájának nyugati oldalára. Balogh 1943, I. 62., 235. (80. kép.) 1149 Bertényi 1988, 45., 70–71; Bertényi 1989, 200–202. 1150 Ma Sánkfalva (szlovákul Šankovce) Gömörfalva (szlovákul Gemerská Ves) része, Szlovákia. 1151 A nemzetség és Sánkfalva középkori történetére ld. Ila 1940, 63–64.; Györffy II, 544–546. 1152 DL 94201.; Nyulásziné 2005, No. 121.; Radocsay 1957, 292. 1153 A birtokokat egy hosszúra nyúlt per végén, csak 1490-re sikerült végleg megszereznie Sánkfalvinak és Hősnek. Ld. DL 16923. 1154 Feltehetően padovai tartózkodása idején, 1477/1478–1481 között nyomtattatta ki Pierre Maufer nyomdásszal a Missale Dominorum Ultramontanarumot. Mátyus 2013. 1155 C. Tóth 2017, 86., 139. 1156 C. Tóth–Horváth–Neumann–Pálosfalvi–W. Kovács II., 170. 1157 Hlavačková 2011, 3–24.; Köblös 1994, 465–466.; Fraknói 1898, 870–875. 277
