Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XI. Varasd város címereslevele, 1464
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 82 2019.01.16. 10:26:36 Varasd város az azonos nevű Dráván túli megye székhelye, amelynek hospesei 1220-ban kaptak kiváltságlevelet IV. Bélától, mivel a II. Andrástól nyert privilégiumuk elégett.384 A város 15. századi történetének szempontjából legmeghatározóbb esemény az volt, hogy még a 14. század végén a Cillei család kezébe került, ugyanis Zsigmond király 1397. augusztus 14-én Cillei Hermann-nak adományozta. 385 A város a család kihalásáig a tulajdonukban maradt, sőt a szlavón báni címet viselő Cillei Ulrik még várat is építtetett benne, amelyet 1443-tól említenek a források.386 Az egyre nagyobb befolyással rendelkező Cillei Ulrik ellen Hunyadi János hadjáratot vezetett, amelynek során 1446 tavaszán felégette Varasdot.387 A Hunyadi és a Cillei család viszálya a későbbiekben is megmaradt, végül Cillei Ulrikot Hunyadi László és familiárisai ölték meg 1456. november 9-én Nándorfehérvárott; halála után Varasd városa Cillei özvegye, Brankovics Katalin kezében maradt. Ez azonban csak ideiglenes állapot volt, ugyanis Ulrik gróf örökségére volt familiárisa, a cseh zsoldosvezér, Vitovec János vetett szemet. 388 Vitovec még Cillei cseh kormányzósága idején léphetett a gróf szolgálatába, ezt követően fokozatosan több várat és birtokot szerzett Szlavóniában. Cillei Ulrik és V. László halála után, a III. Frigyes és Mátyás közti harcban Vitovec hol az egyik, hol a másik fél pártjára állt, de lépéseit mindig az vezette, hogy volt ura birtokaiból minél többet meg tudjon szerezni. Már 1457-ben önhatalmúlag felvette a szlavón báni címet, és bármelyik félhez is pártolt, ettől nem tudták megfosztani.389 1460 júliusára már biztosan kezében volt Varasd vára és a város.390 Vitovec 1461. május 10-én – addig szerzett javainak legitimálása céljából – Cillei özvegyét, Brankovics Katalint arra kényszerítette, hogy összes birtokát neki adja. Az eset egyébként a meglehetősen erőszakos korszakban is kirívónak számított: május 13-án a pozsegai káptalan előtt a csázmai káptalan képviselői tiltakoztak amiatt, hogy a szlavón bán fegyveresen kényszerítette őket arra, hogy Cillei özvegyének „bevallását” felvegyék, és a bán írnokai által előre megírt okleveleket megpecsételjék.391 Mátyás uralmának megszilárdulásával párhuzamosan Vitovec megszerezte a Varasd megye Zagorjénak nevezett nyugati részén fekvő várakat és birtokokat, valamint Varasd városát, így az ország egyik leggazdagabb bárója lett.392 Ennek tükrében érdekes fejlemény, hogy nem sokkal Mátyás megkoronázása előtt, 1464. február 19-től már Szapolyai Imre viselte a szlavón báni címet.393 Mátyás nyilván nem bízott meg a pártállását gyakran váltogató zsoldosvezérben, és most már elég szilárdnak érezte hatalmát ahhoz, hogy hű emberét helyezze ebbe az oszmán veszély miatt különösen fontos hivatalba. Talán az sem véletlen, hogy Varasd város éppen Szapolyai – és nem Vitovec – bánsága idején kérte pecsétjének megerősítését és megújítását, persze még fontosabb körülmény lehetett az, hogy a már megkoronázott, hatalmában megszilárdult uralkodó erősítette meg a város pecséthasználatát. Az utóbbi feltevést látszik bizonyítani az, hogy Mátyás 1464. július 10-én, tehát a pecsétmegerősítő oklevél kibocsátását követő nyolcadik napon, Bresztóci Vajda �a Imre, valamint Guzak András polgárok, továbbá Ernő, Varasd város jegyzője394 kérésére kettőspecsét alatt kiadott privilégiumában átírja és megerősíti a varasdi hospesek II. András által 1209-ben adományozott kiváltságlevelét.395 Talán nem tűnik merész feltétele384 DF 287879., RegArp , No. 567. Ismert egy 1209-es keltezésű, II. András által a varasdi hospeseknek adományozott privilégium, de az egyértelműen hamisítvány: DF 287878., RegArp, No. 247. 385 CD X/2., No. CCXLVII. 386 Engel 1996, I. 455. 387 Pálosfalvi 2000, 86. 388 Vitovec pályafutását, birtokszerzésének hatékony, gyakran a törvényesség határait is áthágó módszereit kimerítő tanul mányban foglalta össze Pálosfalvi Tamás, ld.: Pálosfalvi 2001. 389 Vitovec szlavón báni címére ld.: Engel 1996, 21.; C. Tóth–Horváth-Neumann–Pálosfalvi–W. Kovács I., 93. 390 Pálosfalvi 2001, 435–440. 391 DL 107153., Pálosfalvi 2001, 455. 392 Pálosfalvi 2001, 456. 393 C. Tóth–Horváth–Neumann–Pálosfalvi–W. Kovács I., 93. 394 A névalakok a következő formában szerepelnek az oklevélben: Emericus �lius Wayuode de Brezthowcz, Andreas Guzak, Arnestus. 395 DF 288011., Tanodi 1942, 198–200. (No. 163.).; Mátyás király V. László 1453. febr. 6-án kelt átíró oklevelét erősíti meg, amely az 1209-ben kiadott eredeti oklevelet írja át. V. László oklevelét ld.: DF 288985., Tanodi 1942, 166–167. (No. 133.). Nem véletlen az, hogy a város az előző uralkodótól, V. Lászlótól, és a már megkoronázott Mátyástól is kérte az 1209-es kiváltságlevél megerősítését, sőt ez utóbbi esetében a kettőspecséttel megerősített oklevél magasabb kiállítási költségét is vállalták. 82
