Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
X. Késmárk város címereslevele, 1463
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 74 2019.01.16. 10:26:30 ipsis et eorum posteris hanc specialis nostre gracie prerogativam dandam duximus concedendam, ipsisque annuimus et concessimus per presentes, ut iidem a modo deinceps perpetuis succesivis temporibus universis sigillo eorum civitatis prenotate universas et quaslibet litteras quacumque de causa in eorum medio emanandas cera coloris rubei sigillare huiusmodi sigillo in cera ipsa quibuscumque litteris ipsorum appenso seu appresso proinde ac precise sicuti litteris seu sigillo aliarum civitatum nostrarum coloris similis in sigillo utencium vigor et �des adhibeatur, quo ad plenum harum nostrarum quibus secretum sigillum nostrum, quo ut rex Hungarie utimur est appensum vigore et testimonio litterarum mediante. Datum Bude in festo beati Anthonii confessoris anno Domini millesimo quadringentesimo sexagesimo tercio. A versón 16. századi kéz írásával: Arma nobilitaria Kesmarkiensis Anno 1463 per [Matthiam] regem colata * * * Késmárk, Szepes megye egyik legjelentősebb városa, 1269-ben kapott privilégiumot IV. Bélától, ebben szabad bíróválasztásra, évi egy összegű adózásra, szabad vásártartásra is jogot szerzett, a tizedet pedig a többi szász módjára �zethette. Érdekes módon a szepesi szászok csak 1271-ben kaptak hasonló kiváltságlevelet V. Istvántól. A Szepesség szász településeit illette meg a kollektív kiváltság, ez kezdetben egyházi alapokon nyugvó szövetség volt, amely 24 plébániát foglalt magába, azonban egy, az esztergomi érsek által kiadott, 1278-ban kelt oklevél, amely a szepesi prépost és a települések plébánosai közti, a prépostnak �zetendő különböző járandóságok kérdésében kialakult vitában hozott ítéletet, csak 23 települést nevez meg.345 Az 1278-as oklevélben nem található meg Késmárk, ami nagy valószínűséggel annak köszönhető, hogy ekkor már saját privilégiummal rendelkezett, tehát így kívánta magát megkülönböztetni a többi szepességi szász településtől. Amikor azonban a szászok kérésére I. Károly 1317-ben megerősítette kiváltságaikat, már megtalálható a települések felsorolásában Késmárk, tehát a szász közösségtől nem kívánt elszakadni. 346 Az Árpád- és Anjou-házi uralkodók alatt a terület legjelentősebb települése Lőcse volt, amelyet már V. István és I. Károly is a tartomány „fővárosaként” nevezett meg (civitas nostrae provinciae capitalis).347 A Lőcse és Késmárk közti viszonyt a 14. századtól egyre élesedő küzdelem jellemezte, amelynek középpontjában az árumegállítás joga állt. A Lengyelország felől a Magyar Királyságba vezető leggyorsabb útvonal ugyanis Késmárkon keresztül vezetett Lőcsére, érthető módon tehát a késmárki polgárok igyekeztek ennek hasznából részesülni, de a különböző bírósági eljárásokban a 15. század folyamán nem sikerült Lőcse árumegállító jogával azonos kiváltságot szerezniük.348 Zsigmond uralkodása alatt Késmárknak 1412. március 27-én sikerült az uralkodó kezében lévő vámok alól vámmentességet szereznie,349 sőt 1419-ben évi két országos vásár tartására is engedélyt kapott.350 Ugyanebben az évben azonban Lőcse még nagyobb kiváltságban részesült, ugyanis a külkereskedelmi vám szerepét betöltő harmincadnak addig csak a felét kellett �zetniük, az 1419. augusztus 22-én Zsigmond király által kiadott privilégium azonban teljesen felmentette a város polgárait a behozatali és kiviteli harmincadvám meg�zetése alól. 351 345 DF 272706., S chmauk 1889, CXXXII. A kérdéses oklevelet átírás tartotta fent, amelynek szövege az idézett hely 224– 227. oldalán található. Ld. még Bruckner 1911, 89–90.; Domanovszky 1922, 8. 346 I. Károly király eredeti privilégiuma elveszett, Domanovszky mellett több szerző is 1312-re datálta az oklevelet, azonban azt valójában 1317. nov. 12-én adta ki az uralkodó. Ld.: AOkl IV., No. 634. 347 DL 2495., CD V/1., 132–135.; I. Károly oklevele: DF 281727., CD V/2., 57–61 (No. XIII.). 348 Lőcse és Késmárk küzdelmét az árumegállító jogért monogra�kus igénnyel feldolgozta Domanovszky Sándor, ezért csak vázlatosan foglalom össze az eseményeket: Domanovszky 1922. 349 Erről három eredeti oklevél is fennmaradt: DF 281708., 281709., 281710. Vö. ZsOkl III., No. 1903.; Domanovszky 1922, 32., 40. 350 ZsOkl VII., No. 289.; DF 281718. A két vásár a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe (febr. 2.) és Szent Péter és Pál apostolok ünnepe (jún. 29.) körüli időszak. Az oklevelet 1420-ban, a város kérésére, a szepesi káptalan írta át: DF 281719. 351 ZsOkl VII., No. 895., DL 37272. 74
