Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
VIII. Bod Jakab fiainak címereslevele, 1460
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 62 2019.01.16. 10:26:17 riam �rmitatemque perpetuam presentes litteras nostras secreti sigilli nostri, quo ut rex Hungarie utimur, impendenti communitas duximus concedendas. Datum Bude, feria quinta proxima ante festum Kathedre Beati Petri Apostoli, anno Domini millesimo quadringentesimo sexagesimo. A versón: Nro 26 to et Lra B; 1460.; No. 14. * * * A bodfalvi Bod, később bothfalvi Both család legrégebbi eredeti oklevele az 1319. évből való, ebből kiderül, hogy IV. László király nekik adományozta a Sáros megyei Felsősebes birtokát, történetük így az Árpád-kortól követhető.294 A család később, I. Károly király adománya folytán az Ung megyei Bodfalván 295 is birtokos lett, a 14–15. századra pedig a bajnai és a bodfalvi ágakra szakadt.296 A 16. század elején a bodfalvi Pető család is rokonként jelenik meg a forrásokban.297 Bodfalvi Bod Zsigmond 1424-ben Pálóci Máté familiárisa, ungi alispán volt.298 Hasonlóan alakult László pályafutása, aki szintén a Pálóciak familiárisa, valamint ungi alispán volt 1439-ben.299 I. Mátyás idején Péter emelhető ki, aki szintén Ung megyei szolgabíró (1477), valamint alispán (1483–1484, 1526).300 Annak ellenére, hogy a család számos tagjáról bőségesen vannak információink,301 a címeradományon kívül Jakab és három �a az ismeretlenségbe burkolódzik.302 Az biztos, hogy egyikük sem viselt tisztséget, még szűkebb otthonukban, Ung megyében sem. Az igen részletes, precíz ábrázolású címerfestményen vörös pajzsban egykor kék, ma fehérre kopott 303 balharánt pólya előtt teljes ezüst páncélos–sisakos katona áll, balján barna pajzzsal, két kezével felajzott barna, ezüst kengyelű számszeríjat tartva, a pajzson csőrsisak van, amelyet a vörös-fehér sisaktakarókból kinövő összecsukott, kék balharánt pólyával megrakott vörös sasszárnyak koronáznak. A címer megszegi az egyik legalapvetőbb címertani szabályt, az ún. színszabályt, amely elméletileg tiltja a színek egymásra helyezését, ebben az esetben a kék pólya vörös mezőben való ábrázolását. Hadtörténeti szempontból is említésre méltó az ábrázolás, hiszen valószínűleg Mátyás hadseregének egy – némely vélemények szerint gyalogosan ábrázolt lovas304 – katonáját láthatjuk, részletesen megfestett vértezettel és fegyverrel. 305 A szakirodalomban szerepel az az adat, hogy az 1464. évi koronázás előtt kelt oklevél tartalmazza a koronázás utáni megerősítés ígéretét, de erről valójában nincs szó a szövegben.306 Van, aki összefüggésbe hozza az 1460. évi címeradományt Zsigmond király egyik 1417-ben kelt címereslevelével, amelyben ő a nemes kispalugyai Boda Timótnak, testvéreinek és bodafalvi Boda Imrének adományozott címert. A feltételezés szerint bodfalvi Bod Jakab is szerepel Zsigmond oklevelében adományosként,307 de ez a név 294 1319. márc. 24 .: DL 73383., Hunyadi Mátyás 2008, No. 8.4. – I. Károly korábbi okleveleit 1334-ben írták át, Árpád-kori okleveleiket pedig 1383-ban: 1272. nov. 16.: DL 73396.; I. Béla 1061. évi oklevelére ld.: DL 73396. 295 Ma Botfalva/Ботфалва, Ukrajna. Nem keverendő a Liptó megyei Bodafaluval (ma Bodice, Liptószentmiklós/Liptovský Mikuláš városrésze, Szlovákia), amelyről a bodafalvi Boda család vette az előnevét. A hasonló település- és családnév miatt a szakirodalomban több helyen is összetévesztik a kettőt (Nyulásziné 1987, 122.; Szálkai 2009, 109.). 296 Hunyadi Mátyás 2008, No. 8.4. 297 Meliórisz 1901, 39. 298 Engel 1996, I. 220. 299 Engel 1996, I. 220. 300 C. Tóth–Horváth–Neumann–Pálosfalvi–W. Kovács II., 302–303., 306. 301 AOkl XL., No. 651.; ZsOkl I., No. 3862.; ZsOkl III., No. 2609.; ZsOkl IV., No. 2277.; ZsOkl V., No. 1889., 2252.; ZsOkl VI., No. 556.; ZsOkl VII., No. 560., 561., 565., 2213.; ZsOkl VIII., No. 1207.; ZsOkl IX., No. 195., 496., 631., 882. Neumann 2006, 104–105. 1445. szept. 9.: DL 73406. – Rozgonyi György országbíró oklevelében bodfalvi Bod László �a Mihály peres ügyéről olvashatunk. 302 Meliórisz 1901, 39. 303 A pajzsbeli pólya heraldikai bal felében még láthatók a kék festés nyomai, ráadásul a heraldikai szokás szerint a sisakdísz sokszor ismétli a pajzsbeli ábrákat, így az a kézenfekvő, ha a két pólya azonos színű. 304 Szálkai 2005, 88. 305 Nyulásziné 1985, No. 35.; Nyulásziné 1987, 122. 306 Nyulásziné 1987, 122. 307 Nyulásziné 1987, 122.; Szálkai 2009, 109. 62
