Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)

II. Berekszói Péter címereslevele, 1448

a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 31

2019.01.16. 10:25:31 II.

Hunyadi János, Magyarország kormányzója címeradományozó oklevele a néhai

Berekszói Jakab �a, a nemes Péter mester és atya�ai részére

Torda, 1448. február 15.145

(Reminiscere vasárnapja előtti csütörtökön) Eredeti oklevél: Arhivele Naţionale ale României, Serviciul Judeţean Cluj, RO-ANR Cluj-Colecţia Documente cu peceţi atârnate, Seria 2 (BCU), Documente cu blazon, nr. 2. (fekete-fehér fényképmásolatai: DF 254918.). Pergamen, függőpecsétje, Hunyadi János kormányzói pecsétje, hiányzik. A címerfestmény az oklevél bal felső sarkában található. Az oklevél első sora díszesebb, hosszított betűkkel íródott, a címerkép hátterét laparannyal töltötték ki. A pergamenen vízfoltok vannak, és a hajtásoknál is nehezen olvasható. A szöveg nem írja le a címert. Szövegkiadás: Fejérpataky 1890, 41–42.; MHH I., No. XVII. Szakirodalom: Siebmacher – Ungarn, 20., Taf. 13.; Szendrei 1925, 439.; MMűvTört II., 211. (fekete-fehér kép); Radocsay 1957, 280.; Bertényi 2004, 15.; Nyulásziné 2005, 109.; Szálkai 2005, 88. * * * Nos Johannes de Hwnyad regni Hungarie gubernator etc. memorie commendamus tenore presencium signi�cantes, quibus incumbit universis. Suadet racio virtutibus equare premia, laudi�uam quoque meritorum copiam paribus ornamentis constipare. Rebus etenim humanis id magis o�ertur consentaneum, ut si et

146 virtus ipsa digno extimabitur precio, et dulcorata patentibus comodis opera discretione donifera metientur. Sane igitur consideratis et in memoriam nostri revocatis multimodis �delitatibus et �delium serviciorum gratuitis meritis, sinceris complacenciis atque virtuosis gestis nobilis magistri Petri �lii condam Jacobi de Berekzow, quibus ipse sacre regni Hungarie Corone demumque nobis, primo videlicet cum nos cum serenissimo principe domino Wladislao Hungarie, Polonie etc. rege, domino nostro gracioso levato valido suo exercitu contra sevissimos Turcos crucis Cristi persecutores processissemus et penes Nigrum Mare in quodam loco Warna vocato castrametati cum nefandissimo Turco Omorath, domino scilicet Turcorum, ac ipsius visui hominum orrenda potencia letale prelium commisissemus, idem magister Petrus tamquam �delis athleta patrie ac defensor hostes ipsos irruit, et plurima animositate roboratus non modica militaria opera exhibet et ostentat, et dum nesciretur, cui parti victoria e celis donaretur, quosdam pedites vulgo janchaar penes nostrum latus aggreditur et eorum turmas segregare cupienti grave vulnus ibidem fuit spinacum. Sed an ex tam grave vulnere eius virtus tepuerit, absit, quin maiora �delitatis opera exercere desiderat et procurat; secundo enim dum post alios nostros exercitus, in quibus nobiscum adherat, contra serenissimum dominum Fridericum regem Romanorum pro recuperacione Sacre Corone nostrum exercitum movissemus, regna quoque Austrie et Stirie preda, gladio et igne vastassemus, prefatus magister Petrus in nostris servitiis ibidem viriliter certando, similiter gravis sagitte pertulit vulnus et grata servitia studuit cum sui sanguinis e�usione exhibere. Et licet multoplura fecerit genera servitiorum, hec tamen premissa duntaxat cew quoddam speculum insigne futurorum recordio duximus censennda Intuitu quorum volentes sibi nostram exhibere benivolentiam favorosam, hec arma sew nobilitatis insignia, que in principio sew capite presencium arte pictoria �gurata sunt ac latius expressata, eidem magistro Petro suisque heredibus et posteri[tatibus] nec non fratribus universis animo deliberato ac ex certa sciencia nec non auctoritate nostre gubernacionis, qua fungimur, dedimus, donamus et contulimus, ymo damus, donavimus et conferimus concedimusque et presentibus elargimur, ut ipse suique fratres et posteritates universi predicta arma sew nobilitatis insig[nia] more aliorum nobilium similiter armis utentium a modo in antea et imposterum ubique locorum, videlicet 145 Fejérpataky Lá

szló a dátumot kétszer is tévesen oldotta fel: először 1448. febr. 29-ét (Fejérpataky 1890, 41.), majd 1448.

febr. 16-át (MHH I., No. XVII.) adott meg. Ez utóbbit Szendrei János is átvette tőle (Szendrei 1925, 396.).

146 Bizonytalan olvasat.

31