Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XLV. Sánkfalvi Antal és Hős Tamás címereslevele, 1489
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 276 2019.01.16. 10:29:14 bellicis �de et virtute segnior extitit, nam nobiscum frequens a�uit et nonnunquam magnis periculosisque fortune casibus se vitamque suam opposuit, et, ut decuit, militem egregium gloriose certavit, plures ictus, plurima vulnera prope letalia suscepit, atque inter alia, ut cetera obmittamus, in Moldavia in eo bello, 1142 quod cum illustri Stephano waywoda Moldavie 1143 gerebamus, tribus sagittis preter cetera vulnera ibidem sus[ceptis] fuerat sauciatus. Ut igitur prefatus Anthonius prepositus serviciorum meritorumque suorum et eiusdem fratris sui memoria perpetua letetur, in eiusque et fratrum suo[rum infr]ascriptorum posteris eadem memoria perenniter elucescat, hec arma seu nobilitatis insignia: scutum videlicet, cuius campum per omnia celestinus color occupat, et in cuius medium manus aurea protensa trinas sagittas argentei coloris cum cuspidibus sanguine tinctis, in argumentum milicie ac susceptorum vulnerum atque plagarum ipsius �ome Hews continet; infula deinde scuto imminens mitra est episcopalis, et ecclesiam seu preposituram Posoniensem representat, que ecclesia eo dignitatis ac maiestatis insigni inter ceteras regni nostri ecclesias refulget, ut eius prepositi infulati habeantur. Prout ipsa arma in principio seu capite presencium litterarum nostrarum �gurata sunt et distinccius expressata, animo deliberato et ex certa nostra sciencia memorato Anthonio preposito ac prefato �ome Hews et per eos magistro Iohanni de Lazo archidiacono et canonico in ecclesia Transsilvanensi, necnon Nicolao et Francisco similiter Hews condivisionalibus fratribus et Valentino de Heren sororio eiusdem Anthonii prepositi eorundemque �ome, Nicolai et Francisci, Valentini et Anthonii heredibus et posteritatibus universis dedimus, donavimus et contulimus, immo damus, donamus et presentibus elargimur, ut ipsi et eorum posteritas prenotata a modo perpetuis semper temporibus hec arma seu nobilitatis insignia ubique in sigillis, anulis, vexillis, cortinis, velis, tentoriis et generaliter in quarumlibet rerum et expedicionum generibus actibusque nobilitaribus et militaribus sub mere et sincere nobilitatis titulo ferre et gestare, omnibusque et singulis graciis, honoribus et libertatibus, quibus ceteri nobiles et milites regni nostri armis utentes quomodolibet fruuntur et gaudent, frui, uti et gaudere possint et valeant harum nostrarum, quibus sigillum nostrum est appensum, vigore et testimonio litterarum mediante. Datum Bude, feria secunda proxima post festum beati Martini episcopi et confessoris, anno Domini millesimo quadringentesimo octogesimo nono, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. tricesimo secundo, Bohemie vero vigesimo primo. Ad relationem magistri Francisci prepositi ecclesie Budensis 1144 etc. A versón 18. századi feljegyzések: No. 51.; Pro reverendissimo domino Antonio de Sank falva praeposito Posoniensi, et �omae Heös, et per eos pro magistro etiam Joanni de Lazo, nec non Nicolao, et Francisco similiter Heös fratribus condivisionalibus memorati praepositi, et Valentino de Heten sororio per Matthiam regem insigniorum collatio de anno; Anno 1489; Titt. Heöss No. 22. * * * I. Mátyás 1489. november 16-án adományozott címert Sánkfalvi Antalnak, valamint a vele egy nemzetségből származó Hős Tamásnak, Ferencnek és Miklósnak, továbbá Nagy Istvánnak, Lászai Jánosnak, illetve Herényi Bálintnak. Az oklevél ismeretlen időpontban került a Magyar Kamara tulajdonába, ahol a Neo-regestrata acta sorozatában őrizték, később pedig a Magyar Királyi Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárába helyezték át. A címeren már felfedezhetők a reneszánsz címerfestészet jellemzői, azonban a függőleges pajzs és a kétoldalon ívelő indák 1145 alkotta szimmetrikus kompozíció alapján a magyarországi gótikus címerfestészet budai korszakába sorolható. A két fő címernyerő Sánkfalvi Antal pozsonyi prépost, valamint Hős Tamás voltak, ami a címeren is megjelenik. A címerleírás – kivételes módon – megmagyarázza a címer elemeinek jelentését: Hős Tamásnak a III. István moldvai fejedelem elleni hadjáratban elszenvedett sérülésére utal a három véres hegyű nyílvessző, míg a pozsonyi prépostság tekintélyét 1142 Az 1467-es moldvabányai csata. 1143 III. István moldvai fejedelem (1457–1504) 1144 Szatmári Ferenc budai prépost (1489–1497). Köblös 1994, 316–317. 1145 Balogh 1943, I. 134. 276
