Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XLII. Bakóc Tamás rokonai címereslevele, 1489
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 260 2019.01.16. 10:28:59 de iure, uti, frui et gaudere valeant atque possint, harum nostrarum sigillo nostro in pendenti munitarum vigore et testimonio litterarum mediante. Datum in arce civitatis nostre Viennensis, in festo Epiphaniarum Domini, anno eiusdem millesimo quadringentesimo octogesimo nono, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. tricesimo primo, Bohemie vero vigesimo. A versón: Armales Nicolai et Valentini Bakoch, per Matthiam regem eisdem et successoribus datae anno 1489 in festo Epiphaniarum Domini; L. 1. f. 1. N 1.; 2o (javítva erről: 3 o ) * * * Az oklevélben a király Bakóc Tamás győri püspök, királyi titkár hűséges szolgálatai fejében testvérei – Bakóc Miklós és Bálint, valamint e Miklós �ai, Péter és Pál, illetve a néhai Bakóc János �ai, Tóbiás és János – megnemesítéséről és címerük megújításáról intézkedett. Míg az 1459-es oklevelet még Bálint titeli prépost érdemeiért kapta a rokonság, ezt már – az oklevélben bármiféle tisztsége nélkül említett – Bálint testvérének, Tamás győri püspöknek az oklevélben meleg szavakkal emlegetett hűséges szolgálataiért kapta a Bakóc-atya�ság. Amíg az 1459-es oklevél csak címeradományozásról szólt (és ezáltal nemesített), ez már kifejezetten nemesítő oklevél is: a király az adományosokat a nem nemesi állapotból kiveszi és az ország valódi nemesei közé sorolja, egyben korábbi nemesi címerüket újból adományozza. Az 1459es adománnyal szemben itt már le van írva a címer, legalábbis annak pajzsbeli része. Mindkét címer fő motívuma a félkerékből kinövő, jobbra néző szarvas. Ha a két címert összehasonlítjuk, a különbség a színekben mutatkozik meg: a félkerék az első adományban vörös, a másodikban arany. A legutóbbi részletes heraldikai elemzés szerint a „színváltást mindenképpen az előkelőbb állapot jelének, vagy az arra való törekvésnek lehet értelmezni”. 1049 Valószínűbb, hogy az igényes művészeti reprezentációval rendelkező megrendelő és a professzionális kivitelező – a Cassianus-mester – esztétikai érzéke igényelte a váltást, nem is beszélve arról, hogy heraldikailag így helyes az ábrázolás, így felel meg az ún. színszabálynak. A másik eltérés, hogy az újabb címereslevélről elmaradt az előzőben a szarvas fején még ábrázolt latin kereszt, amit nem kell lovagrendi jelvénynek tartanunk, sokkal inkább az első adományos egyházi méltóságára való utalásnak. 1050 Amíg a címerkép esetében alapvetően ugyanarról van szó mindkét címernél, addig a pajzson kívüli elemek teljesen eltérőek. Az 1489-esnél eltűnik az angyal, a feliratszalag, helyette sisak és sisakdísz látható. Figyelemre méltó a sisak, az ugyanis pántos tornasisak, ami meglehetősen ritka a korabeli magyar gyakorlatban. A Mohácsig terjedő időszakból elsőként a Szentgyörgyi és Bazini grófok címereslevelein 1051 találni ilyeneket, melyek tudvalevőleg császári adományok. „A sisak tehát nyugati, és egykorúan »modernnek« számító mintát követ, ezzel kiemelve az adomány jelentőségét. A sisak színe arany, mely szintén a Szentgyörgyi diplomákkal mutat rokonságot, és eltérést a korabeli gyakorlattól, mely a csőrsisakokat ezüstre festi. Nincsen arra konkrét utalás, sem biztos forrás, hogy a sisak formája és színe általában, illetve ebben a korban különös kegy tárgya lett volna, de az előzményeket és a későbbi példákat is �gyelembe véve, nem valószínű, hogy véletlenről lenne szó ... Egyházi személyként Bakócz nem használta a sisakot a pajzs felett, püspöksége idején mitra található a pajzson, érseki kinevezését követően pedig kereszt.” 1052 A címermegújítás okaként – a már említett, az előzőnél sokkal igényesebb címerfestmény igénye mellett – elfogadjuk a szakirodalom legutóbbi érvelését: „ Kérdéses ..., hogy az 1489. évi adomány miért említ nemességadományozást, holott erre az 1459. évi címereslevél után – elvileg – nem lett volna szükség. Fejérpataky és Áldásy úgy vélték, hogy a címerújításra Mátyás 1464. évi koronázása miatt volt szükség, mivel az ennél korábbi adományok érvényüket vesztették. A felvetés ellen szól azonban, hogy Mátyás koronázása és a második Bakóc-armális között huszonöt év telt el. Véleményünk szerint a legegyszerűbb magyarázatnak 1049 Csízi 2012, 89. 1050 Csoma József valamely lovagrendre utaló jelvénynek tartotta és kimutatta – igaz a pajzson kívül – Bakóc egyik pecsétjénél is (Csoma 1915, 20.). Csízi István elfogadja Csoma véleményét. 1051 DL 15371. és 24832. 1052 Csízi 2012, 90. 260
