Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XXV. Pyber Benedek címereslevele, 1476
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 160 2019.01.16. 10:27:43 libet: de iure vel de consuetudine fruuntur et gaudent, frui et gaudere valeatis, tantoque ampliori studio et diligencia ad obsequia regia et sacre corone vestra de cetero solidetur intencio, quanto vos largiore681 favore regio et benivolencia decoratos conspexeritis et munere graciarum. In cuius rei memoriam �rmitatemque perpetuam presentes litteras nostras �eri ac secreti sigilli nostri appensione muniri fecimus. Datum Bude, feria tercia proxima post festum Sancte Trinitatis, anno Domini millesimo quadringentesimo septuagesimo sexto, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. decimo nono, Bohemie vero octavo. Relacio Petri Gereb de Wingarth capitanei superioris Slesie A versón: Litterae nobilitacionis Priber; Litterae nobilitationis egregii Benedicti Pryber provisoris castri Budensis a Matthia Rege anno 1476; No. 14.; 458ik szám * * * A címereslevelet 1894-ben elsőként közlő Schönherr Gyula az oklevél szövegét és címerképét csupán Paur Iván másolatából ismerte, amelyben az adományos neve Pryber alakban szerepelt. Minthogy az adománylevél tájékoztat az illető tisztségéről is, Schönherr az okleveles anyag alapján helytállóan korrigálta a címernyerő nevét Pyber alakra,682 megjegyezve, hogy a Paur-féle másolat ennek ellenére nagyon körültekintő munka, így alkalmas a hiteles szövegközlésre. Az oklevél szövegét Fejérpataky is Schönherr nyomán közli.683 Az eredeti birtokában azonban meg kell jegyeznünk, hogy míg Schönherr megállapítása helytálló, maga Paur sem hibázott: a címeradományozó oklevélben ugyanis a címernyerő neve valóban – tévesen – Pryber alakban szerepel,684 amely tévesztés az okleveles anyagban is feltűnik. 685 A címerrel kapcsolatos szakirodalom nem foglal állást a tekintetben, hogy a későbbi, magát Gyerkényről (ma Györköny, Tolna megye) nevező és teljesen eltérő címert használó, birtokokat főként Komárom vármegyében bíró Pyberek ugyanezen Pyber család leszármazottai-e, hiszen ez utóbbi leszármazása egyelőre nem kellőképp tisztázott, ráadásul az előbbiek által használt címer merőben eltér az 1476. évi, kék mezőben ezüst malomkereket ábrázoló címertől.686 A Siebmacher magyar kötetének ábrája alapján ennek leírása: kétszer vágott pajzs felső, vörös mezejében lebegő arany korona mögött két harántkeresztezett liliomos bot (vagy jogar), középső, kék mezejében jobb lábában ezüst latin keresztet tartó növekvő hód, az alsó, ezüst mezőben zöld hármasdomb; pántos koronás sisakon két kiterjesztett, vörössel és ezüsttel, illetve arannyal és kékkel vágott sasszárny között ezüst latin kereszt; sisaktakarók: kék–arany, vörös– ezüst.687 Nagy Iván pusztán szöveges leírása viszont ehhez képest felcseréli a vörös és a kék mezők mázait és összemossa a középső mezőt az alsóval. A szerző további adatai szerint Pyber János váradi püspök egy 1619. évi pecsétnyomatán a címert a következőképpen használta: a pajzs alján hármas fehér halom felett folyam hullámzik, amelyből növekvő, kezében ezüst keresztet tartó hód emelkedik ki. A pajzs fölötti sisak koronáján két liliomos bot között kereszt látszik. A felső mező tartalma tehát itt a sisakdíszben szerepel, amelyből viszont hiányoznak a sasszárnyak.688 Az Országos Levéltár gyűjteményében Pyber 681 Schönherr, Fejé rpataky: largiori 682 Schönherr az 1477. febr. 8-i Pyber által szignált oklevelet említi (DL 56025); aláírása egy 1480. május 13-i iraton is ol vasható (DL 81836.). 683 Az eredetit 1902-es kiadásakor még ő sem ismerhette, de az átvétel ténye a Schönherr-féle közlés eredetitől való eltérése inek továbbvitele alapján is egyértelmű. 684 Áldásy 1923-as munkájában tévedésből felcseréli a Paurnál szereplő és a Schönherr által korrigált névalakot. 685 Pl. DL 46522., ahol az átíró és az első átírt oklevél Pyber Andrásnak, a második befoglalt viszont már Pryber Andrásnak nevezi a címernyerő valószínűsíthető testvérét. 686 A korábbi szakirodalom (MHH II., No. XXII. [XLVII.], Áldásy II., No. 479.) a pontatlan reprodukcióra hivatkozva meg jegyzi, hogy a sisakdísz azzal a különbséggel ismétli a címerábrát, hogy míg a pajzsban szereplő malomkerék agya kerek, az ittenié négyszögletes. Ez azonban az eredetit szemrevételezve nem igaz, mindkét malomkerék agya kerek. Schönherr megállapítása szerint a címerkép egyike a magyar heraldika legritkább motívumainak (Schönherr 1894, 76.), művészi teljesítmény tekintetében azonban Radocsay gyengének és provinciálisnak ítéli (Radocsay 1957, 284.) 687 Siebmacher – Ungarn . Taf. 378. 688 Nagy Iván IX., 510–513. (a két címerleírás: 512–513.). 160
