Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XXIV. Kispalugyi Bálint és Márton címereslevele, 1476
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 155 2019.01.16. 10:27:40 XXIV. I. Mátyás magyar király címeradományozó oklevele a néhai kispalugyai Liptó Gáspár �ai, a nemes Bálint és Márton részére Buda, 1476. június 2. (Pünkösd ünnepén) Eredeti oklevél: Elveszett vagy lappang, 1909-ben még a Palugyay család kispalugyai levéltárában volt. A szöveg szerint a címer az oklevél elején volt megfestve, de nem volt leírva. Az oklevelet I. Mátyás második magyar királyi titkospecsétjével erősítették meg, amely 1909-ben már hiányzott.659 Az adománylevelet Handó György pécsi prépost és kincstartó jelentésére állították ki. Szövegkiadás: Majláth 1891, 16–17.; MHH I., No. XXI. Szakirodalom: Majláth 1891; Radocsay 1958, 358; Balogh 1966, I. 321., II. 485. kép; Nyulásziné 2005, No. 152. * * * Mathias dei gratia rex Hungarie, Bohemie etc. vobis, �delibus nostris, nobilibus Valentino et Martino �liis condam Gaspar Lypthou de Kyspalwdua, salutem et gratiam regia cum benevolentia et favore. A claro lumine throni regie maiestatis, velut e sole radii, nobilitates legittimo iure procedunt, et omnium nobilitatum insignia a regia dependent claritate ita, ut omne nobile generositatis insigne a gremio proveniat regie dignitatis. Sane tum ad nonnullorum �delium nostrorum humillime supplicationis instantia[m] pro parte vestri nostre oblate celsitudini, tum etenim consideratis �delibus servitiis vestris, per vos, uti didicimus, sacre regni nostri Hungarie corone et maiestati nostre temporibus et locis opportunis cum omni �delitatis constantia ferventisque animi zelo exhibitis et impensis, et ut eo ferventius imposterum quoque studeatis inservire, quo vos atque vestros singularibus honorum gratiis a nostra maiestate conspexeritis esse insignitos, vobis et per vos vestris heredibus et posteritatibus universis hec arma seu nobilitatis insignia, que videlicet in principio seu capite presentium litterarum nostrarum suis apropriatis coloribus arte pictoria �gurata sunt atque distinctius expressata, animo deliberato et ex certa nostre maiestatis scientia dedimus et contulimus, imo ex abundantiori plenitudine nostre specialis gratie concedimus et presentibus elargimur; ut vos vestrique heredes et posteritates universe pretacta arma seu nobilitatis insignia more aliorum armis utentium a modo imposterum ubique in preliis, hastiludiis, torneamentis, duellis et aliis omnibus exercitiis militaribus et nobilibus, necnon sigillis, velis, cortinis, annulis, et generaliter in quarumlibet rerum et expeditionum generibus sub mere et sincere nobilitatis titulo, quali vos ab universis et singulis, cuiuscumque status, conditionis, dignitatis et preeminentie homines existant, insignitos dici ac veros nobiles nominari et teneri volumus atque etiam reputari, gestare, omnibusque et singulis gratiis, honoribus, libertatibus et prerogativis, quibus ceteri nobiles milites ac proceres et clientes regni nostri armis utentes quomodolibet, consuetudine vel de iure, freti sunt et gavisi, frui et gaudere possitis atque valeatis, de talismodique singularis et specialis gratie antidoto merito exultetis et tanto ampliori studio ad honorem regie celsitudinis vestra de cetero solidetur intentio, quanto vos largiori favore regio preventos esse conspicitis et munere gratiarum. In cuius rei memoriam �rmitatemque perpetuam presentes litteras nostras secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungarie utimur, inpendenti communitas vobis duximus concedendas. Datum Bude, in festo Pentecostes, anno Domini millesimo quadringentesimo septuagesimo sexto, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. decimo nono, Bohemie vero octavo. Relatio Georgii prepositi Quinqueecclesiensis, thesaurarii 659 Iványi 1909, 89 6. 155
