Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)

XXII. Mérei Tamás címereslevele, 1474

a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 143

2019.01.16. 10:27:25 XXII.

I. Mátyás magyar király címeradományozó oklevele a néhai Mérei Gáspár �a, a

nemes Tamás deák és általa testvérei, János és Péter, valamint atyai unokatestvérük,

a néhai Mérei István �a, János részére Buda, 1474. május 27. (Pünkösd ünnepe előtti pénteken) Eredeti oklevél: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, DL 49353. Szalay Ágoston gyűjteményének részeként került be a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárába (MNM lt. nnsz. 1923:1.) Pergamen, vöröszöld-kék selyemzsinóron I. Mátyás hiányos második magyar királyi titkospecsétje függ rajta. A szöveg leírja a címert. A címerfestmény az oklevél elején található. A címerkép ezüsttel mázolt részei oxidálódtak, másutt enyhén, a hajtásoknál erősen kopott. Rangoni Gábor erdélyi püspök közbenjárására, a király parancsára adták ki. Másolat: HU-MNL-OL-R 64 - 2. - No. 26. (19–20. századi egyszerű másolat). Szövegkiadás: Schönherr 1888; MHH II. No. XXI. (XLVI.) Szakirodalom: Siebmacher – Ungarn, 415., Taf. 308.; Áldásy I., No. XXXIV.; Áldásy II., No. 52.; Radocsay 1957, 283, 293.; Radocsay 1958, 345, 358., Abb. 35.; Balogh 1966, I. 320., II. 484. kép; Schallaburg 1982, No. 384.; Balogh 1985, 292.; Nyulásziné 1987, XXVI. tábla; Nyulásziné 2000, No. 70.; Nyulásziné 2005, No. 150.; Szálkai 2009, No. 5. * * * commissio propria domini regis Mathias Dei gracia rex Hungarie, Bohemie, Dalmacie, Croacie, Rame, Servie, Gallicie, Lutimirie, Comanie, Bulgarieque, necnon Slesie et Lucenburgensis dux ac marchio Moravie et Lusacie etc. �deli nostro nobis sincere dilecto, nobili �ome literato, �lio quondam Gasparis de Mere, salutem graciamque nostram regiam. Quamvis regium solium aliquid iugiter agere deceat, quo regalis nominis gloria possit attolli, illud tamen thezauris eius signanter apponitur, per quod ad virtutem, que splendor est regalis celsitudinis, homines sub spe premiorum inducuntur, dum silicet personis meritis cum regio favore debitus honor impenditur. Cum itaque ad �delis nostri dilecti, reverendi in Christo patris, domini Gabrielis episcopi ecclesie Albensis Transsilvane humillime supplicationis instanciam pro tui parte nostre propterea porrecte Maiestati, tum exinde consideratis tuis �delibus serviciis, sacre huius regni nostri Hungarie corone ac nostre Maiestati sub diversis locorum et temporum varietatibus iuxta tue possibilitatis exigenciam constanter exhibitis aliisque tuis virtutibus, quibus apud nos �dedigno testimonio multipliciter commendaris, etiam presertim ut inposterum eo diligentius obsequiis nostris intendere studeas, quo te et tuos maioribus honorum graciis a nobis conspexeris fore insignitos, tibi �ome prefato ac per te Iohanni et Petro germanis tuis, necnon alteri Iohanni �lio quondam Stephani de eadem Mere, patrueli vestro, vestrisque heredibus et posteritatibus universis hec arma seu nobilitatis insignia, scutum videlicet coloris celestini aereis varietatibus designatum, in cuius spacio pellicanus existit viridibus pennis, alis extensis, colo circum�exo, capite aureis radiis ornato, pectore rostro perforato sanguine ab imo ipsius pectoris emmanante, cruribus pedibusque rubeis, habens stellam lunamque aureas sub pedibus ipsis, prout in principio harum nostrarum litterarum arte pictoria �gurata clarius existunt distinctiusque expressata, animo deliberato et ex certa nostra sciencia, immo ex mera nostra liberalitate ac potestatis nostre regie plenitudine damus, concedimus ac etiam elargimur per presentes, volentes, ut vos vestrique heredes et successores universi pretactis armis seu nobilitatis insigniis more aliorum nobilium regni nostri armis utencium a modo inposterum et imperpetuum ubique in preliis, hastiludiis, torneamentis, duellis ac aliis omnibus exerciciis nobilibus et militaribus, necnon sigillis, vellis, cortinis, anulis et generaliter in quarumlibet rerum et expeditionum actibus et generibus cum omnibus et 143