Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XXI. Becsközházai (Nagylucsei) Orbán címereslevele, 1472
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 137 2019.01.16. 10:27:24 Galeotto Marzio jellemzése: „És hogy el ne feledkezzem a püspökökről, Orbán győri püspök, Mátyás király kincstartója, a maga kiváló udvarával, pompás életmódjával, sok gyönyörű holmijával nem olyan bőségben él-e, hogy más országban a fejedelmek sem gazdagabbak nála? Mit mondjak emberségéről, mikor láttam, mint várja pompásan terített asztala az idegen vendégeket, csupa tudós és bátor fér� ül mellette, és bár ő maga, ha nem lakománál ül, néha kissé zordabb a sok és fontos ügy miatt, valójában mégsem az: könnyen megtalálni szavaiban a jókedvet. Különösen azt tartom bámulatra méltónak, hogy bár a behajtásra és ki�zetésre váró pénzek sok komoly gondja szorongatja, hiszen őt terheli Magyarország minden gondja-baja, mégis olvas, vitatkozik, különféle tudományos könyvekben is otthonos. Az ő pompás és mindennapos vendéglátását tudós fér�ak élvezik, és jelenlétemben egyszer egy elég nehéz és kétes dologról esett szó. Ki-ki mást mondott, ő pedig előhozatta hálószobájából a könyveket, és egy pillanat alatt meglelte azokat a tekintélyeket, akiket a dologban idézni kellett. Márpedig ezt soha meg nem tudta volna tenni, ha nem volna jártas a könyvekben. Ehhez járul még Mátyás király iránti bámulatra méltó hűsége: éjjel-nappal azon gondolkozik, hogyan és hol védheti vagy növelheti a király becsületét. Mindenki tudja, mit ér a kincstáros becsületessége a királyi tekintély fenntartásában, hiszen Magyarországon minden pénz ki�zetése, mint egy forrástól, tőle indul ki. Nem fél semmilyen fáradozástól, virrasztástól a királyi becsületet és tekintélyt érintő dolgokban, még akkor sem, ha tisztességes mentséget találhatna rá. A királyi adományozásokat, melyek gyakoriak és bőségesek, maga Orbán �zeti ki, és még jobban esik a megjutalmazottaknak, hogy gyorsan és jókedvűen adja. Sőt, ha látja, hogy a király kiváló embert jutalmazott meg, még a magáéból is megtoldja a jutalmat, ezzel bizonyítja, hogy a főuraknak is követniük kell a király szokásait.” 600 Antonio Bon�ni szerint „Orbán egri főpap ... az isteni Mátyás idejében élt, oly eszes és tapasztalt fér�ú, hogy ama győzhetetlen fejedelem alatt az első helyet tartotta, mindent ő irányított, örökös kincstartóságot viselt, és hosszú éveken keresztül testőrparancsnokságot is, amit nádorságnak mondanak; a német Bécs püspökségét is megszerezte; magas volt és kövér, tekintete nyílt és tiszteletre méltó, becsületessége messzemenő, mértéktartása nem közönséges, a munkát és fáradozást hallatlan módon tűrte, nagylelkűsége áradó, és az érdemeseket nagyon szerette. Magára vállalta a fejedelem minden gondját, a kormányt és az összes ügyet akarata szerint forgatta, sohasem volt része nyugalomban, hogy urának örök háláját kiérdemelje, az őt ért sérelmeket nemes szívvel elfeledte, nagylelkűségének köszönhetően legyőzte a haragot és a méltatlankodást, mindent kiegyensúlyozott lélekkel tűrt, jó- és balszerencsét rezdületlenül viselt, övéit szerető, barátai iránt odaadó, minden kedvezést a leghálásabban, bőven tetézve vissza�zető fér� volt; jövedelme körülbelül harmincezer arany évente, amiből testi szükségletein kívül semmit sem fordított magára; udvara mindig népes és fényes, nemesi és fejedelmi családok �aival zsúfolt. Az asztalnál bőkezű, az öltözködésben fukar, sohasem hordott harminc aranynál drágább ünneplő ruhát; hétköznapi és vasárnapi köpenye nyolc volt. Más dolgokban pedig, mint az istentiszteletben vagy az emberszeretetben, ha jótékonyságot gyakorolt, annyira kegyes és bőkezű volt, hogy hozzá hasonlót nem látott Pannónia az időben. Ezenfelül kiemelkedett nagylelkűsége, méltányossága, önmérséklete, vallásossága, könyörületessége, nyájassága, előkelősége, hűsége és méltósága, úgyhogy mindenki szeretni és tisztelni kényszerült őt. Gyakran hallottam, amint ez a szent atya mondogatta, hogy a bőséges étkezésen és a ruházaton kívül semmit sem kíván ez életben, ami ezen fölül marad, azt az isten tiszteletére és a mások hasznára fordítja. Táplálta a nemeset, pártfogolta a tehetséget, csodás bőkezűséggel karolta föl a szegényeket és a nyomorultakat; sokat foglalatoskodott tudományos tevékenységgel, nagyszerű templomokat és egyházakat emelt, saját székesegyházát nemcsak büszke épületekkel, hanem aranyos ruhákkal, ezüstserlegekkel is csodásan feldíszítette. Úgy élt, hogy ne a saját, hanem a mások hasznára élni lássék, és mindig azt akarta, hogy ne csak lássék, hanem valóban legyen is. Senki se csodálja, hogy Orbán ilyen derék ember volt, hiszen a legnagyobb király tanította a bölcsességre, és aki tudja, hogy az isteni fejedelem milyen volt, az azt is elgondolhatja, hogy mekkora feladat lehetett tökéletesen megfelelni neki. Végeredményben jogosan ítélte őt mindenki a legszerencsésebbnek, nemcsak erényei és roppant magas méltósága miatt, hanem derék unokaöccsei seregéért is, akik közül Fodor István akkor az úgynevezett szerémi püspök volt, humanista műveltségéről ismert, a legnemesebb erkölcsökkel, a szép tudományokban mély jártassággal, aki minden tekintetben megfelelt nagybátyjának, Orbánnak.”601 600 Marzio 1977, 1 06–107. 601 Bon�ni 1995, 15. (1.1.55.) 137
