Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XX. Sibrik Péter címereslevele, 1471
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 131 2019.01.16. 10:27:19 színes festmény is. 584 A Siebmacherben megjelent, szintén az eredetiről készült színjelzéses rajzzal 585 öszszehasonlítva megállapítható, hogy a kettő szinte megegyezik, csak a sisaktakarók színezésében vannak kisebb eltérések. Az eddig ismeretlen, a címereslevél teljes egykori miniatúráját ábrázoló festett másolat azonban annyival több az említett rajznál, hogy nem csak magát a szűken vett címert láthatjuk rajta, hanem az egész címerszőnyeget is, ami talán nem lesz érdektelen a művészettörténeti kutatás számára sem. Figyelmet érdemelhet az oldalanként két-két arany léc között ornamentikus mintával kitöltött keret, amelyhez hasonlót nem találunk a Mátyás király által adományozott címeresleveleken. A miniatúrán a címerpajzs heraldikailag jobbra dől és a sisak is jobbra fordul, ami szokatlannak tűnhet, mert a szöveg szerint a pergamen bal felső sarkában elhelyezett festményből így az oklevélen kívülre, az uralkodó nevétől elfelé néz az egész címer. Ez azonban nem olyan ritka (és ezek szerint távolról sem számított annyira, mint amennyire a heraldikai szakirodalom alapján tűnik), hiszen Mátyás magyar formában kiadott címereslevelei közül a Tarnócai-, Lehner-, Palugyay-, Kovács-, második Nagylucsei-, Holy-, második Bakóc- és de Ponte-okleveleken586 legalább a sisak, de egy részükben a címerkép is jobbra néz a heraldikailag elvben udvariasabb bal helyett. Annál is inkább indokolatlan a heraldikai udvariasság ilyen szigorú számonkérése, hogy egyébként egy tetszőleges címerkép alapállása az, hogy jobbra fordul, csak akkor kell egy címerleírásban az irányt megadni, ha balra fordul. A Sibrik-címer később használt változatait is �gyelembe véve a koronás oroszlán által tartott két tárgynak kardnak kell lennie, de a címermásolaton a kettő eltérően, ezüsttel, illetve vörössel van festve, pedig a kardok pengéjét nem szokás színesen ábrázolni. Ha a másolatot ebben is hitelesnek fogadjuk el, akkor a két fegyvert esetleg tornalándzsának is értelmezhetnénk, hiszen azt ténylegesen kifesthették ilyen színekre. Ha megvizsgáljuk a különböző Sibrik-leszármazottak által ténylegesen használt címereket (elsősorban leveleiken alkalmazott pecsétjeiken), meg�gyelhetjük, hogy elég hamar eltérnek az 1471. évben adományozottól. Összességében három változat különíthető el egymástól. Az általam megtalált első, pecséten is megtalálható címer587 majdnem megegyezik a Mátyástól kapottal, azzal a különbséggel, hogy a pajzsmező Sibrik Gergely 1549. évi pecsétjén nem vágott, hanem osztatlan, a haránt illetve balharánt álló két kardot markoló koronátlan oroszlán nem szemben áll a nézővel, hanem jobbra fordul, valamint a pajzson nincs sisak és sisakdísz. A kompozíciós azonosságot �gyelembe véve azonban ezek szinte elhanyagolható különbségek, azt mindenesetre láthatjuk, hogy az armálisban kapott címert a család ténylegesen használatba is vette. A második, a 16. század végétől előforduló típus ugyanezekből az elemekből épül fel, de némileg bonyolultabb ábrázolásban: ezen két, egymással szembeforduló, olykor hármasdombon vagy koronán álló koronás oroszlánt láthatunk, amelyek egy-egy hegyével felfelé álló egyenes kardot, szabadon maradó markukban pedig közösen egy koronát tartanak; a sisakdíszben ugyanilyen oroszlánok, növekvően. 588 A nagyjából a 17. század elejétől egészen a 20. század első feléig használt harmadik változat némi egyszerűsödést mutat: a pajzsban az oroszlánok markából eltűnik a korona, és egyetlen kardot tartanak közös erővel, a sisakdíszben pedig kettő helyett újra csak egy oroszlánt találunk.589 A harmadik típusnál a kor divatja folytán a kardokra gyakorta levágott török fejek is kerülnek. Mivel a pecsétek jellegüknél fogva 584 HU-MNL-OL-P 600 - 8. - No. 1. A szövegmásolat és a festmény összetartozása egyértelműen megállapítható a mindkettő tetején látható ceruzás, azonos kézírással készült feliratokból. Vélhetően véletlenül maradt a Mohács utáni iratanyag között a festmény, amikor 1945 után az ún. múzeumi levéltár anyagából is kiválogatták a középkori iratokat, így a szövegmásolatot is. 585 Siebmacher – Ungarn , Taf. 412. (Sibrik, a.) 586 Ld. a jelen kötetben sorban a No. XVII., XXIII–XXIV., XXVIII., XXXI., XXXVIII., XLII., XLIV. alatt. 587 HU-MNL-OL-E 21 - 1549.12.09. (Sibrik [Gergely], 1549). Sibrik pecsétje a hetedik a nyolc közül. 588 HU-MNL-OL-P 1314 - No. 43066. (Sibrik Gáspár, 1597, sisakdísz nélkül, ugyanaz a typarium, mint Sibrik György 1585 -i levelén No. 43068. alatt); HU-MNL-OL-P 1314 - No. 43074. (Sibrik István, 1622, sisakdísz nélkül); HU-MNL-OL-P 1314 -No. 43077. skk. (Sibrik István, 1634-től, sisakdísz sisak nélkül); HU-MNL-OL-P 124 - b - No. 1171-1172. (Sibrik István, 1652–1653). Ld. még Siebmacher – Ungarn, Taf. 412. (Sibrik, c.). 589 HU-MNL-OL-P 600 - 8. - No. 2/14. (Sibrik Dániel, 1608); HU-MNL-OL-P 1314 - No. 43174. skk. (Sibrik Pál, 1634-től); Forster 1913, 14. (Sibrik Miklós sírköve, 1735); HU-MNL-OL-P 600 - 8. - No. 2/7. (ismeretlen Sibrik, 19. sz.); HU-MNLOL-P 600 - 8. - No. 3. (Sibrik Matild). Ennél a változatnál a pajzsbéli két oroszlán által tartott tárgy olykor nem is kard, csak egy rúd, vagy pálca, amelynek tetején egy liliomszerű virág található (HU-MNL-OL-P-600 - 8. - No. 2/3., 2/9., 2/11.). Ez azonban inkább egy pontatlan másolás eredménye lehet. 131
