Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)

Bevezető

a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 11

2019.01.16. 10:25:15

tázzák őket, és esetleg újabb armálisokat is felfedezzenek.

19

1906 óta azonban ezek túlnyomó részéről nem került elő újabb adat, bár némelyiknél sikerült egy-két tévedés tisztázása. Több helyütt emlegetik a Batthyány család vélelmezett 1481. évi20

és a bedeghi Nyáry család 1485. évi

21

címeradományait, de valójában nincs róluk konkrét forrásadat. Hasonlóan bizonyításra vár a salamonfai Rátky22

(1462), a várnai Porák23

(1469) vagy a Csik család

24

(1464–1465) címeresleveleinek valódisága. Feltételezésen, visszakövetkeztetésen alapul a Szatmári György esztergomi érsek25

vagy még inkább Bernardino Monelli királynéi várnagy26

címeradományairól való információ. Biztosnak tűnő, ám csak említésszintű adatunk van az Olchváry Andrásnak 1465-ben adományozott címereslevélről, amely állítólag szerepelt a család ma ismeretlen helyen található levéltárának elenchusában.

27

Vajay Szabolcs említ további két címeradományt, a stettenbergi Svetkovics �vérek 1467-ből való címerbővítését28

és a rövid időre Mátyás hűségére tért Ancona város 1487. augusztus 7-én kelt címeres pecsétadományát,29

de ezek még felkutatásra várnak. Két olyan oklevélről is tudunk, amely bizonyosan hamisítvány, azaz valójában semmi köze Hunyadi Mátyáshoz, így jelen kötetben sem kaptak helyet: az egyik a Tammaskó László nevére, az „Europäische Wappensammlung” nevű közismerten koholt címergyűjteményre hivatkozva kreált címer,30

a másik pedig a Lándor Sándor névre megfogalmazott, ám egyértelműen nem valódi címereslevél-szöveg.31 Két téves adatot is sikerült tisztáznunk. Az egyik a Csoma szerint Hunyadi János által a Földessyek részére kiadott armális, amely a váradi káptalan jegyzőkönyveiben maradt fenn,32

amely azonban valójában a Félegyházival azonos, azt ugyanis Földessy András mutatta be az említett káptalannak átírásra 1729ben, innen eredt a tévedés.

33

A másik jobban elterjedt a szakirodalomban, ez a Raguza városnak adományozott címereslevél, amely egy ma Pécsett őrzött Jagelló-kori formuláriumban kelet nélkül, tévedésből Mátyás nevével kezdve szerepel.34 Ezt az oklevelet azonban egészen bizonyosan V. László adományozta a városnak 1456. május 6-án, mivel ez utóbbinak a szövege az uralkodó nevét leszámítva szóról szóra megegyezik a formuláriumbelivel, ráadásul hivatkozik a vele egyazon napon kelt, szintén Raguzának adott másik három kiváltságlevélre is.

35 Összefoglalva, a kötet elsőrendű célja, hogy a ma ismert, Hunyadi Jánoshoz és Mátyáshoz köthető címereslevelek teljes korpuszát tudományos igénnyel, teljeskörűen, teljes szövegük kiadásával, reprodukcióik kíséretében ismertesse, valamint a szakirodalom felhasználásával, de újabb eredményeket is felmutatva kontextusba is helyezze őket. 19 Csoma 1906, 13

–22. 20 Buzási 2007, 123. A téves adatot görgető szakirodalmat ld. Buzásinál a 41. jegyzetben.

21 Csoma 1906, 16. A fennmaradt 1535. évi címereslevél (HU-MNL-OL-P 108 - 48. - B - No. 40.) nem említ korábbi adományt.

22 Csoma 1906, 16. 23 Csoma 1906, 17.; bővebben ld. R. r. 1900. 24 Csoma 1906, 16. 25 Csoma 1906, 17.; Mikó 1986, 97., 98. és 57. kép. 26 Vajay 1974, 6.

27 Csoma 1906, 16.

28 Vajay 1974, 5.; Siebmacher – Niederösterreich II., 290., Taf. 135.

29 Vajay 1974, 7.

30 A hamisítványt 19. század közepi címerfestménnyel, német nyelvű leírással (oklevélszöveg nincs!) ld. HU-MNL-OL-R

64 - 2. - No. 23. Az „Europäische Wappensammlungról” ld. S. n. 1909.

31 A másolat Árva vármegye levéltárában (ma a Zsolnai Állami Levéltárban, Szlovákiában) volt a Nob. Arm. No. 12. jelzeten

(Rexa 1912, 58.). Szövegének másolata: HU-MNL-OL-Y 1 - 1914/82. (Árva, 1386/1906 OL).

32 Csoma 1906, 16.

33 Ld. a jelen kötetben a No. III. alatt.

34 Áldásy II., 11.; Balogh 1966, I. 319.; Vajay 1974, 6. Az oklevélszöveg tévesen Mátyás neve alatt maradt fenn a Pécsi Egyházmegyei Levéltár DD.III.19. jelzetű formuláriumában (pag. 139–141.), melyet Kovachich Márton György adott ki (Kovachich 1799, az oklevelet ld. 549–550.). Teleki József még V. László neve alatt, vélhetően az eredeti alapján közölte a címeradományt (Teleki 1853, 515.), de Kovachich közlése alapján a hibás adat került Gelcich és Thallóczy oklevéltárába (Gelcich–Thallóczy 1887, No. 343.), illetve Vajay Szabolcs jegyzékébe (Vajay 1974, 6.) is. A formulárium fekete-fehér fényképmásolata: DF 283680. 35 V. László eredeti címereslevele: DF 290248., az említett, a város rectorának archirectori címet, a városnak vörös pecsét

viasz-használati, illetve aranyforint-verési jogot adomáyozó privilégiumok: DF 290246., 290247., 290249. Balogh Jolán a dubrovniki levéltárigazgató tájékoztatására hivatkozva azt írja, hogy ez a címereslevél nincs meg (Balogh 1966, I. 319. 2. jegyzet), de mint láthatjuk, ez mégsincs így, csak nem a megfelelő uralkodó neve alatt keresték. 11