Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

ötvenes évek közepére kialakult a budapesti autóbuszközlekedés alaphálózata, amely számottevően már később sem változott. Nagy-Budapest megalakulását követően határozat született, hogy a MÁVAUT-nak az új városhatáron belül futó és helyi jellegű utasforgalmat bonyolító vonalai a fővároshoz kerüljenek. Ezek közül különösen nagy jelen­tőségűek voltak a XVII. kerületi és a Csepel Királyerdő felé közlekedő autó­buszjáratok, mert a fővárosnak e területeit a villamosvasút, illetve a HÉV vonalai elkerülték. Az 1950 februári átvételt követően három autóbuszjára­tot szerveztek: a Zalka Máté térről indulva a 60-as Rákoskeresztúrra; a 62­es Rákoscsabára, míg a 61-es a kerületen belüli gyűjtő-elosztó forgalmat bo­nyolítva Rákosliget és Rákoshegy között szállította az utasokat. A Csepel keleti peremterületén lévő Királyerdő lakónépességének az utazást az 52-es járattal biztosították. A főváros vezető testületének határozata értelmében 1950. ápr. 1-én megalakult a Fővárosi Autóbusz Főműhely Községi Vállalat, melynek feladatává tették az autóbuszok javítását, laborvizsgálatát. A főműhely munkájában a háború után gyártott típusokat részesítette előnyben, remélve azt, hogy ezen autóbuszokhoz könnyebben szerezhet alkatrészeket. A vállalat megalakulásától kezdve létszámhiánnyal küzdött, és így feladatát maradéktalanul ellátni nem tudta. A felszabadulás előtt az autóbuszokat 60-70 000 km futásteljesítmény után küldték főjavításra, az ötvenes évek elején 100-200 000 km megtétele után végezték el e tevékenységet, de az évtized közepén nem egy jármű 350 000, vagy ennél magasabb km megtétele után került csak műhelybe. A forgalom fenntartása érdekében a Récsei és a Fürst garázsokban a fenntartási jellegű feladatok ellátásán kívül igen sok, a főműhely feladatát jelentő tevékenységet is elvégeztek. Az autóbusz főjavítások száma az első ötéves terv időszakában a következők szerint alakult: Típus megnevezés 1950 1951 1952 1954 1954 Régi típus 10 37 75 _ ­Tr 3,5 ­­45 ­­Tr 5 105 132 56 11 145 IK 30 ­­­­3 Összesen: 115 169 176 11 148 Az új vállalatnál a menetrendszerű forgalom megszervezése, - különösen a téli időszakban - ' sok nehézségbe ütközött. . A jelentkező igények megvalósításának előfeltételét az új járművek beszer­zése jelentette volna. Az Ikarus gyárban elsődlegesnek az export feladatok teljesítését tekintették, így a belföldi igények kielégítése háttérbe szo­rult. 1950 nyarán kitűnt, hogy a gépjárműgyártás fokozásához szükséges anyagmennyiséget a gyár részére nem biztosítják. Az Országos Tervhivatal más fontosabb ipari szükségletekre hivatkozva állandóan törölte az autóbuszgyár­tás igényeit. Ennek következtében az autóbuszipari üzemekben a gyártás fo­lyamatossága veszélybe került.

Next

/
Oldalképek
Tartalom