Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

III. Krónika

ellátáshoz szükséges ipari helyreállításokhoz. Ugyanezen időszakban került a minisztérum felügyelete alá az országos építésügyi kormánybiztos és a kormánybiztosság vidéki szervei; 1945 augusztusától pedig az UM feladata lett a közérdekű munkaerőgazdálkodás ellenőrzése és irányítása is. -f Ezek a feladat-változások jelzik már azt a tendenciát, hogy a minisztériumban a napi operatív ügyintézés egyre nagyobb hangsúlyt kapott, a tárcák feletti irányító szerepkör pedig - a Kisgazdapárt szándékaival ellentétesen - lassan háttérbe szorult. 1946 elején Nagy Ferenc miniszter helyébe az ugyancsak kisgazdapárti Antall József került. Ettől az időszaktól kezdve a minisztérium tevékenységét az újjáépítés, a közmunkák szervezése, a közmunkaváltság behajtására tett intézkedések, a hatósági munkaerőgazdálkodás irányítása, a háborús károk felmérése, a helyreállításhoz szükséges pénzügyi fedezet biztosítása jellemezte. Mégis, a korábbi kisgazdapárti gazdaságpolitikának megfelelően törekedtek a tárcák feletti gazdaságirányító szerepkör érvényesítésére (1. 57. sz. dokumentum). 1946. szeptember 23-án az 1946. évi XXIV. törvény megszűntette az Újjáépítési Minisztériumot és jogutódjaként elrendelte az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium megszervezését . A minisztérium fentiekben vázolt másfél éves működését a kötet mintegy három ívnyi bevezetője részletesen ismerteti, emellett átfogó információt nyújt az építésügyi igazgatás kevéssé ismert történetéhez. A bevezetőben érződik a szerző azon törekvése, hogy a Kisgazdapárt politikai tevékenységét csak annyiban említse, amennyiben azok a minisztérium irataiban tükröződnek, miután a kisgazdapártra vonatkozóan részletes információkkal rendelkezünk. Ilymódon a szerző az Újjáépítési Minisztérium tevékenységének részletes elemzésével igyekezett új adatokat adni a korszak gazdságtörténetéhez. Külön kiemelendőnek tartom, hogy a jegyzetekben kevéssé ismert, de az újjáépítésben és a minisztérium működésében jelentős szerepet játszó személyekről a bevezető életrajzi információkat is nyújt. A források összeválogatása is ezen koncepció alapján történt. A közölt több mint száz dokumentum kronologikus rendben követi és jellemzi az Újjáépítési Minisztérium működését. Egy jól összeállított forráskiadvány eligazítást ad a kutatónak, hogy témájával kapcsolatban hol találhat adatokat. Ennek az elvárásnak ez a kötet megfelel. A közölt forrásszemelvényeket jól egészíti ki a bőséges jegyzetanyag, a kötet végén közölt név- és szervmutató. Talán szükséges lett volna egy táblázatban bemutatni az Újjáépítési Minisztérium ügykörjegyzékét és annak változásait is. A minisztériumnak az Új Magyar Központi Levéltárban lévő iratai hiányosak, töredékesek, nagyon sokat a megszüntetés után kiselejteztek. Ez az oka annak, hogy bár egy-egy témakört súlyának megfelelően több irat is jellemezhetne (pl. a minisztériumnak az alapító rendelkezésből fakadó kettős szerepére vonatkozóan), azonban ezek az iratok az idők folyamán megsemmisültek, így tehát a meglévőkből kellett a kötet öszeállítójának a legjellemzőbbeket kiválogatnia. Talán csak kishajózásra vonatkozó dokumentumok kaptak a szükségesnél nagyobb hangsúlyt. Mivel a forráskötet - mint említettük - az építésügy dokumentumait egy minisztérium iratanyagából válogatta, szükségesnek látszik, hogy a téma iratait további kötetekben bemutató és a későbbiekben megjelentetésre szánt