Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)
III. Krónika
RECENZIÓK DOKUMENTUMOK A MAGYAR KÖZLEKEDÉS TÖRTÉNETÉBŐL (1945-1949) Összeállította és a bevezetőt írta: Pálmány Béla Közlekedési Dokumentációs Vállalat, Budapest, 1981. 694 p. 1981-ben a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium támogatásával az Új Magyar Központi Levéltár " Források a magyar népi demokrácia történetéhez " című kiadványsorozatának újabb kötete jelent meg. A~z 1945-1950 közötti korszak szénbányászatával , mezőgazdaságával , oktatásügyével , kereskedelmével kapcsolatos iratok publikálása után ebben a korszak közlekedésügyére vonatkozó dokumentumok kerültek a széles nyilvánosság elé Pálmány Béla levéltáros összeállításában. A kötet célja, hogy "a közlekedési szakemberek, a történettudomány művelői és az érdeklődők számára egykorú forrásokból nyújtson átfogó képet a magyar közlekedés történetének egyik kiemelkedő időszakáról, a felszabadulástól a hároméves terv befejezéséig és a közforgalmú közlekedési eszközök teljes államosításáig határolható öt esztendős korszakról". A gyűjteménybe elsősorban az addig kiadatlan, ismeretlen, nehezen hozzáférhető levéltári iratok kerültek, de egykorú jogszabályokat, szakmai cikkeket vagy sajtóanyagot is felhasznált a szerző, ha a fontos témáról, eseményről nem talált tömör, átfogó iratot. A közölt dokumentumok főleg az Új Magyar Központi Levéltár gazdasági irategyütteseiből valók, de kincsesbánya volt a KPM Vasúti Főosztály - MÁV Vezérigazgatóság központi irattára is, mely a mai napig őrzi a "jogelőd", a MÁV Igazgatóság, 1945-1949 közötti iratait. A Postafőosztály - Postavezérigazgatóság iratainak közléséről "terjedelmi okokon kívül a postaügy viszonylag független, szerteágazó volta miatt" mondott le a szerző. A 774 oldalas kötet - a közlekedés egyes szakágai szerint - 11 fejezetre tagoltan közli a dokumentumokat. (A vasúti közlekedés - korabeli jelentőségének megfelelően - öt fejezetet kapott!) A dokumentumokból feltárul előttünk, hogy a második világháború Magyarországon a közlekedés minden ágában igen súlyos pusztítást végzett. A közlekedés helyreállítása eleinte mindenek előtt a fasizmus-ellenes harc sikeres folytatásához volt nélkülözhetetlen. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány az 1945. jan. 20-án aláírt fegyverszüneti egyezményben kötelezettséget vállalt arra is, hogy minden közlekedési eszközt a szövetséges katonai erők rendelkezésére bocsát. Ennek megfelelően a fegyverszüneti egyezmény tartama idejére az ország valamennyi közlekedési eszközének és berendezésének a felügyeletét a SZEB látta el. A Vörös Hadsereg utász, vasút- és hídépítő alakulatai vették először birtokukba a vonalakat, aknamentesítették a berendezéseket, utakat, távolították el a roncsokat. Kezdettől bevonták azonban e munkálatokba a vasúttársaságokat, a közlekedésügyi szakirányító szerveket és a lakosságot is. A közlekedési tárcát az iratok által bemutatott időszakban mindvégig kommunista miniszterek - Gábor József, majd több éven át Gerő Ernő, végül Bebrits Lajos - irányították. A kommunista párt elsőrendű fontosságúnak tartotta a közlekedés újjáépítését. Debrecenben a KKM - elsősorban a távközlési és közlekedési lehetőségek teljes hiánya miatt - még igen nehezen végezhette munkáját. Kiemelkedő szerep jutott a helyi szakközegeknek és a
