Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

terelnökhöz eljuttatott rremorandumuteban a mozgó bérskála és a természetbeni juttatások bevezetését kérték. A december közepén folytatott tárgyalásokon létrejött megállapodás értelmében a december 17-22-ig terjedő hét bérfizetésekor a rendes heti béren felül még kétheti munkabérnek megfelelő összeg illette meg a nyomdai munkásokat. Tekintettel arra, hogy a nyomdaipari viszonyok még januárban sem rendeződtek kormányszinten, a szakszervezetek abban állapodtak meg a munkáltatókkal, hogy a munkabérek alapjául a decemberi háromszoros bérkifizetést fogják tekinteni. Nagy pénzügyi bonyodalmakat indított el az 1946 januárjában bevezetett adópengő-számítás. Az adópengő a rendes pengővel 1:91 arányban indult, s aug. l-ig világrekordot döntve értéktelenedett el. Egy tízfilléres újság ára júl 6-án 20 ezer adópengö, a hónap végén pedig 10 millió adópengő volt. Ugyanebben az időben a nyomdászegyesületi illeték 259 ezer millpengpn/és 41 600 adópengő volt, egy adópengő pedig kétezertrillió pengőt tett ki. A világcsúcsot döntő infláció természetéből fakadt, hogy a munkabérek minden megegyezés,ellenére egyre inkább elmaradtak a reálértéküktől. Néni múlt el ezekben a hónapokban a nyomdászok székházában egyetlen intézőbizptxsági ülés sem anélkül, hogy erről ne tárgyaltak volna. A másik két nyomdaipari szakszervezet is azon munkálkodott, hogy az általuk képviselt szakmák béreit az adott lehetőségek szem előtt tartásával minél kedvezőbben állaípitsák meg. Ebben a kétségtelenül nem könnyű helyzetben tekintélyes szerep jutott a könyvnyomdai munkások budapesti bizalmi testületének, amely nem egyszer ellentétbe került az inkább csak a termelésre koncentráló üzemi bizottságokkal éppúgy, mint a munka leállítását követelőkkel. A tömegekre nehezedő inflációs teher enyhítésére bevezették,,a ykalóriabér rendszert, és így a természetbeni juttatások lehetővé tették \a, múnkástömegek legelemibb szükségleteinek biztosítását. A Gazdasági Főtanács határozata alapján az 1946 februárjában életbe lépett új kollektív szerződés alapján nemcsak a nyomdászok, hanem valamennyi nyomdaüzemi dolgozó természetbeni ellátása is megvalósult, de a munkanélküliek száma ismét emelkedett, és a megrendelések száma csökkent. A megrendelések sem jelentettek biztonságot. A Világosság 1946 márciusában Bán Antalhoz fordult, félvén, hogy a náluk megrendelt munkákat a szaktanács nem tudja majd kifizetni, s az\ Ipari Minisztérium sem ad hitelt. A gyors segítség egy részét természetben utalták át: a Népszava és a Világosság 30 kilogramm talpbőr-krupont és ci^őtalpakat kapott. A Szaktanács támogatásával májusban újabb bérmegállapodás született, amelynek következtében a nyomdatulajdonosok a bérek emelésére kényszerültek, s a szakszervezeti járulékot - a segélyezések biztosítására - a heti kereset két százalékában állapították meg. A segélyekből gondoskodtak az elhelyezkedni nem tudó, hadifogságból vagy deportálásból visszetérő szaktársakról is. "Jelenleg a nyomdaiparban a visszatérőkkel kapcsolatban nyitott ügyünk.nincs" - írhatta 1946 májusában a Szaktanács a Népjóléti Minisztériumnak . A szakszervezeti mozgalom helyzetét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy bár a szakszervezetek a két munkáspárttal közösen kitűzött célok egy részét elérték, a mozgalom egyes szervezeti szintjei nemcsak hogy elkülönültek egymástól, hanem sokan magát az együttműködést is rendkívül tágan értelmezték. A könyvkötők 1946. évi küldöttközgyűlése arról tanúskodott, hogy vezetőik nem voltak hajlandók az üzemekben kialakuló munkásegységet a szakszervezet vezetésében is megvalósítani. A paritásos listával szemben ellenlis-