Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
Az Athenaeumban Palkó Sándort, az első üzemi bizottság elnökét még 1945 májusában - a budapesti szovjet parancsnokság hozzájárulásával - a pénzügyminiszter ideiglenesen vezérigazgatóvá nevezte ki. Az elnöki tisztséget a vezérigazgatói posztra cserélő Palkó Sándor 1945. szeptemberi végleges megerősítése ellen fellépett Török Sándor, a régi vezérigazgató, s polgári per útján akarta visszaszerezni korábbi pozícióját. Az Egyeztető Bizottság amelyben a GYOSZ képviselői is helyet kaptak - a pert elkerülendő, vissza is adta vezérigazgatói állását, de a vállalat üzemi bizottságának és kommunista pártszervezetének határozott fellépésére Palkó Sándor maradt a vezető beosztásban. Ez a számra kicsiny szervezet - amelyet épp ezért családnak becéztek -, egyértelmű sikerét jelentette. Az a pozícióharc, amely az üzemi bizottságok és a tulajdonosok között hol anyagi, hol pedig politikai okokból bontakozott ki, a legváltozatosabb formákat öltötte. Kialakult a szövetkezeti mozgalom sajátos formája, amelyben a munkások termelő szövetkezete a termelési eszközöket bérbe vette a tulajdonostól, s tőkét akkumiáit abból a célból, hogy azokat fokozatosan megvásárolja, így született meg Pesten a Jövő Nyomdaszövetkezet és Pécsett a Barátság Könyvkiadó Lapterjesztő és Könyvnyomdai Szövetkezet, amely a Dunántúli Népszava kiadója lett. Az infláció következtében - noha a vállalkozás kiadásait nem fedezték a bevételek - hirdetések, vállalati naptárak és kalendáriumok révén komlói szénhez tudtak jutni, s ez szolgált cserealapként a Neményi-féle papírgyár'szállította papírmennyiséghez. A csepeliek üzemi bizottságával történt megegyezés korántsem volt véletlen, hiszen vezetési stílusuk és radikalizmusuk közismert volt; már a termelés megindítása pillanatában a gyár igazgatója arról panaszkodott a Hitelbanknak, hogy a gyár üzemi bizottsága nem ellenőrzési, hanem "intézkedési jogot vindikál magának". Az MKP a radikális megoldásokkal nem értett egyet, hiszen rövid időn belül nyilvánvalóvá vált, hogy az üzemi bizottságok és a tulajdonosok közti vitákat alá kell rendelni az újjáépítés érdekeinek. Ezt szorgalmazta az Ipari Minisztérium is, amelynek egyik osztályvezetője, az egykori könyvkötő Szakasits Antal a Szaktanáccsal együttműködve dolgozta ki az üzemi bizottságok működésének egységes alapelveit. Kossá István már 1945 májusában a Szikra Lapkiadó Vállalat üzemi bizottságához írt levelében leszögezte: "Nincs joga az üzemi bizottsának azt követelni egyetlen vállalatnál sem, hogy a vállalat igazgatósága a szokásos üzletmenethez tartozó üzletkötéseket és pénzügyi kiutalásokat az üzemi bizottságnak végrehajtás előtt bemutassa", ugyanakkor közölte, hogy könyvszakértők útján akár negyedévenként is ellenőriztethetik az üzletmenetet. A Szikra üzemi bizottsága túllépte hatáskörét, s a főtitkár megállapítása szerint az üzletmenetbe való beavatkozásuk sértette "...a két munkáspárt és a,/Szaktanács álláspontját, amely feltétlenül a magántulajdon elvén áll". Az egységes gyakorlat kialakítására a Szaktanács üzemi bizottsági titkársága 1945. júl. 12-13-án országos értekezletet hívott össze . Az értekezleten a kommunista párt nevében Antos István pénzügyminisztériumi államtitkár hangsúlyozta, hogy az üzemi bizottságok a vállalatok normális üzletmenetébe nem szólhatnak bele, s feladatuk csak a jogszabályok adta ellenőrzésre szorítkozik. A Szaktanács részéről Szűcs József azt az alapgondolatot emelte ki, hogy "ha együtt akarunk működni a tőkés osztállyal, mert erre a jelenlegi gazdasági helyzetben feltétlenül szükségünk van, a
