Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
palotai városfejlesztés (30 550 000 Ft), valamint a váci cementgyár (28 100 000 Ft) beruházását. 48 ) A cementgyári beruházás leállítása a krónikussá vált cementhiányt tovább növelte. A kormányprogram által előtérbe állított célok érdekében a minisztériumnak 1953 nyarán az addigi beruházásokon dolgozó szervezeteket is át kellett csoportosítani a mezőgazdaság, illetve a lakossági építési igények kielégítésére. Az Építésügyi Minisztérium az 1953. évet is jóváhagyott építési program nélkül kezdte el. A hatósági szerződések megkötése után a Minisztertanács 1953 áprilisában keretcsökkentést rendelt el, melynek nyomán új hatósági szerződéseket kellett kötni. így az 1953- év építési programját csak június elején véglegesítették. A kormányprogramot újabb keretcsökkentés követte, augusztustól pedig az egész építőiparnak - igen rövid idő alatt - másfajta szervezést, szervezetet és tervezést kívánó építmények kivitelezésére kellett átallnia. A Minisztertanács 1953 őszén határozatot 49 hozott a lakásszükséglet fokozottabb kielégítéséről. Ennek értelmében jelentősen növelni kívánták a lakásépítést, mégpedig típustervek fokozottabb felhasználása révén. A határozat előírta, hogy az eddigi lemaradás és a fokozottabb takarékosság miatt átmenetileg csökkenjen a nagyobb lakások aránya, és a fennmaradó kontingens 20%-áig a következő lakástípusok épüljenek: a) tágas lakóterületű, egyszobás, elválasztható háló vagy gyermekszoba fülkével, főzőfülkével, mosdóhelyiséggel, WC-vel, előszobával; a házban megfelelő számú fürdőszoba építendő - 5%-ban; b) saját WC-vel és főzési lehetőséggel ellátott, de konyha és fürdőszoba nélküli egyszobás lakások - 20%-ban. Nyilvánvaló, hogy ilyen lakások megépítése - még ha a mennyiségi igényt sikerül is pillanatnyilag kielégíteni - a későbbiek során tömeges minőségi lakásszükségletet jelentett volna. (Nincs statisztikai kimutatásunk a csökkentett értékű lakások megépítéséről, a határozat végrehajtása 1956 után lekerült a napirendről.) A kormányprogram előírta a lakásépítés mellett a lakás tatarozás megkezdését, ill. mielőbbi befejezését is. A lakóházak államosítása után az ingatlankezelő vállalatok lettek ezeknek a lakásoknak a kezelői, de inkább csak gondnoki feladatokat láttak el. A lakóházak felújítását állami építőipari vállalatok, ill. szövetkezetek végezték, erre azonban kapacitásuk vajmi kevés volt. Márpedig egy 1952-53-as szúrópróbaszerű felmérés szerint a lakóházak 79,5%-a teljes vagy részleges felújításra szorult, illetve életveszélyes állapotban volt. 50 ) Ezért 1953 augusztusától a lakóháztatarozásra állami juttatásként 100 millió Ft-ot, lakbérbevételből pedig 54,8 millió Ft-ot kaptak az ingatlankezelő vállalatok, ebből 102,8 millió Ft-ot Budapesten kellett felhasználni. 51 Az első néhány hónap - éppen az átszervezések miatt - csekély eredményt hozott. Noha 31 857 (Budapesten ebből 13 661) bérlemény tatarozására a Könnyűipari Minisztérium Lakásgazdálkodási Igazgatósága a keretszerződést megkötötte, november 15-ig Budapesten mindössze 6, országosan összesen 95 lakást fejeztek be 52 . Ha az év végi adatokat vesszük figyelembe, a kép valamelyest kedvezőbb, 53 de a lakásépítésnél kimutatható hibák itt is ugyanolyan súllyal jelentkeztek: építőanyag-, szakemberés géphiány. A legnagyobb problémát a házak műszaki állapotának nem ismerése jelentette. Minthogy a tatarozási munkákat - legalább valamilyen formában - el kellett végezni, a város és községgazdálkodási miniszter elrendelte, hogy „a főútvonalakon és a városkép szempontjából lényeges épületeken kell elsősorban homlokzati felújítást végezni, a többi épületen azonban az állagvédő és épületen belüli munkákra kell súlyt helyezni." 54 A lakások és lakóházak felmérése 1954-ben a 2039/12/1954. MT sz. határozat alapján
