Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)
I. Levéltári kérdések
levéltárba adandó iratok mennyiségét. (Ehhez a munkához 1985-ben talán „már" hozzá is fogtak.) Természetesen az 1983 óta végzett második, vagy harmadik ellenőrzésünkkor, vagy éppenséggel a tervbevett iratbeszállítás előkészítéseként a többi vállalatnál is igyekeztünk pontosítani adatainkat. (Miután megbízható nyilvántartás lényegében egyetlen irattárban sincs, ez természetesen csak az irattár polcról polcra való áttanulmányozásával történhetett - de hát gondolom, ez senki számára nem újdonság!) E felmérések nyomán az alábbiakat állapíthattuk meg: a) A központi irattárban lévő történeti értékű iratok mennyisége a pontosabb felmérések nyomán is csak mérsékelten emelkedett (a 20-30 fm-t csak néhány vállalat haladja meg). Ugyanakkor ezekben az irattárakban rendkívül nagymennyiségű pénzügyi, számviteli, béres munkaügyi stb. irat halmozódik fel, ami a vállalat számára szükséges információk visszakeresését, és egyáltalán a normális irattári funkciók ellátását is nehezíti. b) A történeti értékű iratok jelentős része sohasem kerül be a központi irattárba. Vonatkozik ez mindenekelőtt a gazdálkodással kapcsolatos alapvető iratokra (mérlegek), de ezen túlmenően is a vezetői iratok jelentős részére. c) Feltűnő, hogy különösen vérszegény, különösen csekély mennyiségű az államosításoktól (1946, illetve 1948), illetve az 1950-es évek elején történt alapítástól az 1960-as évek elejéig terjedő időszak iratanyaga. Sokszor csak 2-3 doboznyi (Mátravidéki Fémművek), jobb esetben 4-5 iratfolyóméter (Ózdi Kohászati Üzemek). A vezetői titkárságokon is csak az 1960-as évektől van nagyobb mennyiségű anyag. Ha a magyarázatot firtatjuk néhány esetben ténylegesen bekövetkezett iratpusztulásra (beázás, rothadás, tűz) utalnak, néhány esetben sejteni lehet, hogy a TÜK-ben őriznek valamelyes anyagot, sok esetben azonban nem kapunk elfogadható magyarázatot. Ezek után - gondolom - világos, hogy teljesen megbízható felméréssel a történeti értékű iratokról ma sem rendelkezünk. (Gyanítom, hogy egyetlen más levéltár sem rendelkezik!) Ha mégis meg kellene mondani, hogy a hozzánk tartozó 54 vidéki vállalatnál mennyi tör. téneti értékű irat található, némi bizonytalansággal azt mintegy 2000-2500 fm-re tenném. Természetes dolog, hogy az ellenőrzés, tájékozódás, felmérés mellett kezdettől fogva törekedtünk arra, hogy az iratbeszállítás is minél előbb megkezdődjön. E téren jó néhány esetben támaszkodhatunk a megyei levéltárak korábbi előkészítő munkájára. 1982. november i-én a Tatabányai Szénbányáktól vettük át az első 43 fm anyagot. Az az évben beszállított további iratanyagot jórészt a Komárom megyei Levéltár adta át. A Tatabányai, a Dorogi és az Oroszlányi Szénbányák Vállalattól illetve a Komáromi Kőolajipari vállalattól az esztergomi levéltárba beszállított 251 fm irat átvételét az iratanyag mennyisége és a levéltár raktározási gondjai egyaránt indokolták. (Ezzel azonban le is zártuk a más levéltártól való iratátvételek sorát. A többi levéltárban levő néhány méternyi iratanyag átvétele sem az ő, sem a mi szempontunkból nem sürgős.) Az eltelt három és fél év alatt végül is 24 vidéki vállalattól (az illetékességi körünkbe sorolt vállalatok 45%-ától) vettünk át iratokat, s ennek nyomán -a jogelőd vállalatokiratait különválasztva - 30 új fonddal, illetve jó néhány korábban is levéltárunkban lévőfondhoz illeszkedő további iratanyaggal gyarapodott az UMKL gyűjteménye. A beszállított iratok menynyisége a következőképpen alakult (1984-től az adatok magukban foglalják a budapesti székhelyű vállalatoktól átvett iratokat is):
