Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

I. Levéltári kérdések

G. VASS ISTVÁN: A vállalati iratanyag gyűjtésének eredményei és problémái az Új Magyar Központi Levéltárban (1981-1985) Az Új Magyar Központi Levéltár önálló intézménnyé szervezésekor, 1970-ben az államha­talmi, államigazgatási, jogszolgáltató szervek levéltárak közötti gyűjtőköri elhatárolása min­den nehézség nélkül történt meg. Vita nélkül kerültek az UMKL gyűjtőkörébe továbbá az egyes tárcák közvetlen alárendeltségében álló intézetek és intézmények, valamint az egyesü­letek, testületek és a szövetkezetek országos központjai. Kezdettől fogva gondot okozott viszont, hogy mely iparvállalatok tartoznak a levéltár illetékességi körébe. A186/1969. MM sz. utasítás - a levéltári tvr-rel összhangban-világosan kimondta ugyan, hogy az Új Magyar Központi Levéltár „rendeltetésszerűen és kizárólagosan veszi át... az országos jelentőségű állami gazdasági szerveknek a felszabadulás, illetve az álla­mosításuk időpontja utáni levéltári anyagát," két évvel később az 52.759/71. LIG sz. intéz­kedés értelmében mégis valamennyi vidéki vállalat (közöttük „országos jelentőségűek" is) a területileg illetékes tanácsi levéltárakhoz kerültek. Hasonló felfogás hatotta át a fővárosban működő általános levéltárak illetékességi körének szabályozásáról szóló 101/1975. KM sz. utasítást is. Ennek értelmében a termelő vállalatok - néhány kivétellel - Budapest Főváros Levéltára, míg a többnyire ugyan országos hatáskörű, de történeti forrásértékét tekintve túl­nyomórészt mégiscsak csekély jelentőségű szolgáltató, ellátó, tervező, kereskedelmi stb. vál­lalatok az UMKL illetékességi körébe kerültek. Messzire vezetne annak elemzése, hogy ez miért alakult így, hosszasan lehetne sorolni a mellette és ellene szóló érveket, ez azonban meghaladná e cikk kereteit. Tény viszont, hogy ez a rendezés olyan terheket rótt a tanácsi levéltárakra, amellyel azok nem tudtak megbir­kózni: a mellékletben felsorolt 54 vidéki nagyvállalattól a tanácsi levéltárak 1981-ig alig 50 iratfolyóméternyi államosítás utáni iratanyagot vettek át. 1 (Kivételt képezett a Komárom megyei Levéltár, amely a Tatabányai Szénbányáktól 155 fm, a Dorogi Szénbányáktól 51 fm, az Oroszlányi Szénbányáktól 5 fm és a Komáromi Kőolajipari Vállalattól 40 fm iratanyagot vett át.) Ezt a visszás helyzetet érzékelve, a Művelődési Minisztérium Levéltári Osztálya a VI. ötéves terv előkészítése során tervbe vette az UMKL gyűjtőkörének rendezését, a tanácsi levéltárak tehermentesítését, a vidéken működő vállalatok történeti értékű iratai levéltári elhelyezésének megoldását. Ennek megfelelően a minisztérium Közgyűjteményi Főosztálya 29.824/81. VII. sz. alatt intézkedett az UMKL illetékességi körének soron kívüli részleges módosításáról. Az intézkedés az Ipari Minisztérium felügyelete alatt működő 54 vállalatot érintett, beleértve azok gyáregységeit, és egyéb szervezeti egységeit is, akár a vállalat székhe­lyén, akár azon kívül működnek. Ennek nyomán 13 megyei levéltártól vettünk át szerveket. A rendezés „részleges" voltát jelzi, hogy egyrészt nem érintette Budapest fővárost, to­vábbá Pest és Szolnok megyéket, 2 valamint nem terjedt ki az építőipari, élelmiszeripari, köz­lekedési stb. vállalatokra. Ez utóbbi ágazatokat figyelmen kívül hagyva, így a szűkebb érte­lemben vett ipari nagyvállalatoknak jelenleg mintegy egyharmada tartozik az UMKL illeté-

Next

/
Oldalképek
Tartalom