Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

I. Levéltári kérdések

- bontási terveket lenne célszerű a levéltárakban őrizni. Mindkét tervtípust az előbbiekhez hasonlóan, a közigazgatás csatornáján lehetne begyűjteni. A megőrzési, archiválási érdekeltség területén határozottan meg kell különböztetni és szét kell választani egymástól a levéltári és ügyviteli érdekeket, mert csak így biztosítható, hogy a műszaki tervdokumentumok megőrzésében felhalmozódott feladatokat a levéltárak ténylegesen meg tudják oldani. C. Harrach E. álláspontja az, hogy a gyakorlati hasznosítás és a kutatás kiszolgálása is lényeges szempontja a levéltár feladatainak. Ugyanis, amíg nincs jogilag szabályozva a létesítmény tulajdonosának, üzemeltetőjének a tervdokumentáció őrzésével kapcsolatos kötelezettsége, addig a levéltáraknak bizonyos „napi szolgáltatásokat" is el kell látniok. Egy másik, igen lényeges pontja a kérdésnek, a levéltárak felkészületlensége az építési tervdokumentációk kezelésében. Éppen ezért az építészeti múzeum és levéltár megalakulása elkerülhetetlen követelmény. Annak érdekében, hogy megvalósulása után teljes és használható anyagot tudjunk oda átadni, arra kell törekedni, hogy teljes dokumentáció kerüljön összeállításra a számtalan helyről bekerült anyagból, - eredeti dokumentáció kerüljön begyűjtésre, - az iratképző szervek a tervtári rendezési és selejtezési munkákat műszaki szakemberekkel végeztessék el. Somfai B. alapjában egyetértett a szelektív megőrzésre tett javaslattal, azonban a bontási tervet fontosnak, részleteivel együtt megőrzésre érdemesnek minősítette. A megőrzés iratfajta szerinti lebontását és időtartamát és ebből következőleg a kiselejtezés, ill. a levéltárbaadás idejét egy alapos felmérés és körültekintő megvitatás után hozott, kellő segédletekkel felszerelt egységes szabályzatban kell meghatározni. Ehhez azonban létesítmények, tervfajták és dokumentumfajták szerinti értékhatárvizsgálat szükséges. A településrendezési és ennél magasabb nagyságrendű tervekből - a hatósági jóváhagyással egyidőben - példányt kellene juttatni a levéltáraknak. A levéltáraknak törekedni kell az eredetben való megőrzésre. Az eredetben, ill. a gépi adathordozókon rögzített megőrzés közötti arányt minden levéltár maga döntse el. Horváth A. első és legfontosabb feladatnak tartja annak pontos körülhatárolását, hogy milyen célokat szolgált a tervrajzok megőrzése. Csak a megőrzés céljának pontos meghatározása után lehet dönteni és nem lehetséges előzetes határozat, elhatározás vagy séma alapján a tervdokumentációk selejtezése. A gyűjtési tevékenység „alapegysége" az épület (építmény, létesítmény) és ennek minél gazdagabb (felesleges ismétlések nélküli) dokumentálása a cél. A levéltári tervgyűjtemények tervezésénél igen határozottan le kell szögezni, hogy a gyűjtőmunka szellemi irányításában a vezető szerep a levéltári szakemberé. Csak a már meglévő anyag és a kitűzött célok felett jó áttekintéssel rendelkező levéltáros - akit munkájában műszaki szakemberekből álló bizottság támogat - ítélheti meg reálisan a megőrzendő dokumentumok körét. Mivel a tervpályázatok anyaga az építészettörténetben különleges jelentőségű, javasolta, hogy ezeket külön részletes vizsgálat tárgyává tegye a jelen kutatás. Dóka K. a tervfajták közül a tervezői példányt (kiviteli terv) és az átadási dokumentációt tartja megőrzésre érdemesnek. Az összes engedélyezési terv levéltári őrzése vitatható. Átvétele az engedélyezéssel kapcsolatos adminisztratív teendőket zúdítana a levéltárakra (vö. vízikönyvek vezetése a vármegye levéltárában). Az építési tervdokumentáció iratfajták szerinti értékhatárvizsgálata - tehát a most folyó kutatás - alapfeltétele egy tervkezelési szabályzat elkészítésének. Azonban hasonló érték-