Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
A kormányzat ezúttal is elszámolta magát. Részben ismét megbízhatatlan - inkább kívánság, mint realitás szintű - volt országszerte a termésbecslés ill. a nyáron fokozódó aszály keresztezte a reményeket (az aszály pusztításához lásd: 12. Melléklet). A Közellátási Minisztériumban június 14-én készült előzetes kenyérgabona mérleg 6,2 q/h átlagtermés alapján 180 ezer vagonos terméssel és 195 ezer vagonos szükséglettel, azaz 15 ezer vagonos hiánnyal számolt. 238 A július végi mérleg, melynél már az aratás kezdeti adatait is figyelembe vehették, 25 ezer vagonos hiánnyal kalkulált. 239 Az augusztus végi beszolgáltatási adatok már jelezték a közelgő gondokat: a 84 538 beszolgáltatásra kötelezett (15 holdnál több szántóval rendelkező) gazda a kirótt 32 ezer vagonból augusztus elejére mindössze 1650-et adott be. A Közellátásügyi Minisztériumban a 25 dkg-os kenyérfejadag mielőbbi csökkentését és a szigorított, „különleges" elszámoltatás előző évinél korábbi megkezdését volt kénytelen máris javasolni. 240 Szeptember elején a 3 745 863 q beszolgáltatási kötelezettségből 457 831 q (alig egyheted rész!) került csak a központi készletekbe. 241 A Gazdasági Főtanács főtitkársága szeptember 30-i, Vas Zoltán számára készített összefoglalásában már számolt a beszolgáltatáson felüli „feleslegek" igénybevételével, sőt 3300 vagonos importtal is, miközben már csökkentett fejadagokkal kalkulált és bízott a Vörös Hadsereg által 1945-ben kölcsönzött gabona visszafizetésének elhalasztásában. 242 A helyzet láttán a kormányzat az 1947 első felében az 1947-48-as gazdasági évre kidolgozott és kihirdetett kedvezmények, mérséklése sorát vette vissza. Kezdődött azzal, hogy a burgonyatermő vidékeken a gabonahiányra hivatkozva a burgonyát is beszolgáltatásra és adófizetésre alkalmassá nyilvánították, megszüntetve ezzel a burgonya nem régi szabad forgalmát, de javítva a közellátás és a „szabadáras" burgonya magas árának letörése lehetőségét. 243 Ezt hamarosan követte a burgonyatermelők elszámoltatása, a szűk termelői és gazdasági szükségleten felüli „feleslegek" hatósági árú igénybevétele. A Közellátásügyi Minisztérium előírta, hogy megyénként mennyi burgonyát kell begyűjteni. Az elszámoltatás elmaradt abban a községben, ahol az elvárt mennyiséget „önként" beadták. 244 A Kis Újság október 3-án a következő címmel közölt cikket: „Bajt okoztak a túlzottan derűlátó termésbecslések." A cikk utalt arra, hogy az ENSZ korábban jelezte: a világháború utáni élelmezési válság mélypontja 1947-48-ban lesz. Európában általános volt az aszály s így a kontinens 254 millió q gabonaimportra szorult, miközben az USA-ban és Kanadában is rosszabodott a terméshelyzet. A cikk már kénytelen volt az aratás összesítéseként leszögezni, hogy a termés Magyarországon is mélyen a tervezett alatt maradt. Ténylegesen búzából 11,5 millió q, rozsból 4,9 millió q, összesen tehát 16,4 millió q kenyérgabona termett a tervezett 18-20 millió q-val szemben. A termésátlag búzából 5 q/h, rozsból 5,1 q/h lett (vö. 9. melléklet), szemben a tervezett 6 q/holddal. Némileg javított a helyzeten az, hogy a vetésterület valamivel meghaladta a tervezettet (vö. 10-12. Melléklet). így nem meglepő, hogy a kormány október közepén már minden kenyérgabona és lisztfelesleget zárolt és elrendelte e készletek beszolgáltatását. 245 A Szabad Nép a rendeletet ismertetve leszögezte: nem szívesen tette ezt a kormány, mert a cél a mezőgazdaság mielőbbi megszabadítása a kötöttségektől, de a váratlanul rosszra fordult termés és vontatott beszolgáltatás láttán nem tehetett mást. A jelentős hiány okát a Szabad Nép a laza ellenőrzésben s kb. 2 millió q kenyérgabona feketepiacra jutásában látta. 3-400 forintos „zug" búzaárakról írt s megemlítette, hogy helyenként viszont állatokkal etetik fel a gabonát, pálinkát főznek kukoricából stb. 246 Ebben volt igazság, de a hiány és a helyzet primer oka a mezőgazdaság már vázolt közgazdasági helyzete és a parasztság számára hátrányos cserearány volt. A kemény intézkedések ellenére 1947 végén rosszabb volt a kenyérhelyzet, mint 1946 végén. 1947. december 31-én kenyérgabonából a készlet 307 680 tonna, 1946 december 31-én
