Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
Termelői árak a stabilizáció idején 190 1938 1946 aug. Árindex Búza 20,24 P/q 39,20 Frt/q 1,94 Kukorica 12,85 31,20 2,43 Cukorrépa 2,30 22,80 9,9i Dohány 44.85 240,00 5,35 Burgonya 5,oo 17,40 3,48 Bor 25,00 P/hl 66,00 Frt/hl 2,64 Vágómarha 0,62 P/kg 3,00 Frt/kg 4,84 Hízottsertés o,95 3,43 3,6i Tehéntej 0,14 P/l 0,65 Frt/1 4,65 A cukorrépa kirívóan magas árát a földreform utáni birtokszerkezet magyarázza: a cukorrépa a nagybirtok jellegzetes növénye volt s a kisparaszti mezőgazdaságban csak erős árösztönzéssel indult meg termelése. A termelőket sújtó további tényező volt az, hogy a stabilizációt követő hónapokban a kormányzat pénzszűkét idézett elő az új forint értékének védelmében. így sok helyen a gazdák az alacsony hatósági ár alatt voltak kénytelenek termékeiket értékesíteni, beszolgáltatni. A Közellátásügyi Minisztérium végül rendeletben szögezte le, hogy a hatósági ár maximális, de egyben minimális ár is. A rendelet visszamenőlegesen is előírta alacsonyabb ár esetén az árkiegészítést, 191 de ez ritkán történt meg ténylegesen. Az ismertetett árhelyzetben természetes volt, hogy a készletek egy része - a pénzszűke enyhültével a feketepiacon jelentkezett, ahol a kereslet-kínálat törvénye az adott helyzetben a termelő számára sokkal előnyösebb árakat alakított ki. A feketepiaci árak a legális árszintet 1946 augusztusában 245, decemberében 341,1947 júniusában már 722%-kai haladták túl! (Vö. 3./A Melléklet.) Mivel a hiánygazdasági helyzetben szinte mindenki kénytelen volt a feketepiacon is vásárolni - ha akár csak gyenge szinten is el akarta látni családját -, az ottani árak nem kis mértékben befolyásolták az élelmiszer-fogyasztás költségeit: 1946 augusztusában annak 28, 1947 júniusában 45%-át tették ki, miközben a fogyasztók összes élelmezési kiadásait 23, ill. 64%-kai emelték meg! A feketepiac ugyanakkor, ha hallatlan áldozatokat követelt is, de javította a lakosság ellátottságát: az összkalória-fogyasztás 22, ill. 31%-át az ott vásárolt (cserélt) cikkek adták. Természetesen a kalóriakiegészítés e lehetősége az egyes fogyasztói rétegek számára korántsem azonos mértékben volt adott, mint ahogy a feketepiaci értékesítés az egyes paraszti kategóriákat igen eltérő mértékben segítette a bevételek növelésében: az újonnan földhöz jutott törpebirtokos, aki eszközök és készletek nélkül kezdett termelni 1945-ben, kevésbé élvezte a zugpiaci értékesítés lehetőségét, mint egyes közép- vagy gazdagparaszti rétegek (a feketepiac a részesedéséhez az élelmiszer-fogyasztásban ill. eltéréseit a legális árszínvonaltól lásd: 3. Melléklet). A koalíciós kormány árpolitikai intézkedései mögött is meghúzódó és időnként felszínre robbanó ellentéteket, hatalmi törekvéseket jól érzékelteti a stabilizációs árrendszer életbelépését követő megnyilatkozások sora. A kisgazda Györgyi Lajos pl. nyilvánvalóan ellentétben pártja hivatalos vonalával, amely a pártközi megállapodások nyomán kialakított kormányálláspontot nem támadhatta, már 1946. augusztus 7-én kijelentette a nemzetgyűlésben, hogy a mezőgazdaság a lehetetlenné válás felé halad, s a parasztság türelme fogytán van a ráfizetéses termelés miatt. Györgyi - bizonyára nemcsak saját álláspontjaként - hangsúlyozta:
