Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

melés helyi adottságok szerinti intenzívvé tételét, a mezőgazdasági gépgyártásnak a kisbirtok szükségleteinek megfelelő átalakítását, a mezőgazdasági szakoktatás átállítását a kisbirtokrendszer és a belterjesség szolgálatába. Mivel a termelés átállítása meghaladta egy-egy kisgazdaság erejét, a program kiemelte a szövetkezetek jelentőségét az erőforrások egyesítésében, igaz - beismerve a célok és a rendelkezésre álló eszközök elégtelensége közti ellentmondást -, hozzátéve: az állami támogatás eleinte nem lesz elegendő, a kisbirtokosoknak maguknak kell erejüket összefogni. Ugyanakkor az állami anyagi erő növekedésével fokozódó támogatást ígért a szövetkezeteknek. A program készítői jól látták, hogy a parasztságnak olcsó hitelre van szüksége, de utaltak arra: az állam egyelőre képtelen nagyobb hitelakcióra. Egyidejűleg a program a parasztság megsegítése - és a párt mögé sorakoztatása - érdekében tartalmazta az iparcikkek árának csökkentését, az agrárolló szűkítését, a beszerző és fogyasztási, ill. a földosztás után alakult szegényparaszti-kisparaszti földművesszövetkezetek növekvő támogatását, indítási hitellel való ellátását. A szűkös hitellehetőségeken belül a párt tervbe vette a nemzeti banki hitelek 25%-ának a mezőgazdaság javára történő biztosítását.

79 Az ígéretekben visszafogott kongresszusi programmal ellentétben Rákosi Mátyás (napilapban is megjelenő) kongresszusi beszéde a kisgazdaságok, főként az újgazdák erőteljes megsegítését, a szövetkezeti mozgalom hatékony támogatását, jó paraszti hitelellátást, kisparaszti kert-Magyarországot, távlati célként pedig a helyi sajátosságokat figyelembe vevő „magyar földön termett szocializmust" ígért.

80 A gyakorlatban a mezőgazdaság termelő erői, termelési viszonyai lényegében megrekedtek a földreform utáni szinten. Az újjáépítésben kezdettől fogva az iparra tevődött a súlypont, a mezőgazdaság háttérbe szorult a hitelellátásban. Az inflációs periódusban csak alkalomszerű, nem jelentékeny és gyorsan romló értékű összegeket kapott, főként az újgazdák számára. A stabilizáció után, az 1946-47-es gazdasági évben a mezőgazdaság összesen 434 millió forint közvetett és közvetlen hitelhez jutott, míg az ipar csak 1947. júliusában, 1 hónap alatt 505 milliót kapott, a teljes gazdasági évben pedig 2655 millió hitelben részesült! (Ismeretes, hogy az ipar már az infláció alatt is tetemes, ún. iparindítási hiteleket vehetett fel.) Az összes hitelből a mezőgazdaság 1946 második felében 12, 1947 első hét hónapjában 17%-ot kapott.

81 A hitelfeltételek meglehetősen előnytelenek voltak: a szántási hitel ugyan „csak" 9%-os kamatozású volt (e hitelfajta szervezési hibák miatt csak részlegesen jutott el a címzettekhez), az 1946 őszi vetőmagkölcsönt már közel 50% -os természetbeni kamatra adták, amit Nagy Imre valamennyi illetékes kormányszerv hibájául is rótt fel.

82 Nem sokkal korábban elismerte Nagy Imre azt is, hogy a stabilizációt követő sok paraszti panasz zöme jogos. Elismerte az ipari árak túlzottságát és azt is, hogy a parasztok sokszor az alacsony hivatalos ár alatt kénytelenek értékesíteni.

83 1948-ban abszolút összegben némileg javult a mezőgazdaság hitelellátása: az évi összes hitelből, 4975 millióból közvetlen hitelként 594 milliót kapott (12%-ot, szemben a bányászat és az ipar 41%-ával, ami jól mutatja a gazdaságpolitika törekvéseit). Ez azt jelentette, hogy a mezőgazdaság azt az értéket sem kapta vissza hitelként, amit adóként ill. a kötelező beszolgáltatás fejében hatósági áron csak kenyérgabonából beadott.

84 Az MKP hároméves tervjavaslata - amely meghatározta az 1947. aug.-ban induló tervperiódus célkitűzéseit - kilátásba helyezte, hogy széles népi rétegek jövedelme meghaladja majd a háború előttit, s a dolgozó parasztság helyzete is javulni fog a belterjes gazdálkodás révén és az agrárolló megszüntetésével. A mezőgazdaságnak a tervezet szerint 3 év alatt el kellett érnie a békeévek színvonalát, számolva a demokratikus birtokmegoszlás által is elősegített belterjességgel, a gyorsan fejlődő ipar fokozódó segítségével (gép-, műtrágya-, védőszer-, áramellátás stb.), a földművesszövetkezetek fejlődésével, ami lehetővé teszi a dolgozó