Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
Hiába volt az intézkedések sora: ahogy elmaradt a termelés növekedése, úgy a közellátást sem sikerült megfelelően biztosítani. 1942-re bekövetkezett a közellátási mélypont. Ebben nagy szerepet játszott Németország egyre gátlástalanabb élelmiszerkövetelése: 1941-42-ben búzából a magyar kormány már a szűkre szabott fejadagon túli felesleg 50% -át, a teljes olajosmag-felesleget és a kukoricafelesleg 80%-át biztosította német exportra. Ezt követően a német követelések fokozódtak s már a magyarországi fejadagok csökkentését szorgalmazták. 1942-ben Magyarországon alacsonyabb fejadagok voltak érvényben, mint Németországban ! A helyzet súlyát akkor érzékelhetjük, ha tudjuk, hogy a magyarság a két világháború között is (az ún. békeévekben) zsiradékszükségletének 60, tejszükségletének 40, zöldségszükségletének 65%-át fogyasztotta. A népszövetségi norma szerint Magyarország lakosságának évi tápanyagszükséglete 11 960 milliárd kalória volt, amivel szemben az 1938-39. évi tényleges fogyasztás csak 9194 milliárd kalóriát ért el. 14 1942-ig tehát a kormányzat a termelők házi és gazdasági - bár szűkösen megszabott szükségletét vette alapul és csak az ezen felüli többlet beadását írta elő. A fokozódó közellátási és exportnehézségek miatt aztán az illetékesek már nem elégedtek meg az időjárástól, termelési kedvtől - színvonaltól függő feleslegekkel, hanem viszonylag állandó mennyiségű, tervezhető központi készletekkel kívántak rendelkezni. így Jurcsek Béla, a közellátási ügyek vitelével is megbízott földművelésügyi miniszter vezetésével léptették életbe az új beszolgáltatási rendszert, amely az egyes birtokok szántóterülete szerint, a kataszteri tiszta jövedelem minden aranykoronája után 10 kg kenyérgabona (de I h után maximum 200 kg) beszolgáltatását írta elő. 15 1943-ban már a szántóföldi aranykoronánként! 10 búzaegység mellett további 40 búzaegységet (azaz 40 kg kenyérgabonának megfelelő terményt) kellett beadni. Az 50 egységből 10-et kenyérgabonában, 10-et zsiradékban, 30-at választás szerinti terménnyel lehetett kiegyenlíteni. 16 100 aranykorona érték alatti szántóföldi birtok esetén szociális kedvezményként 10-100 búzaegység beszolgáltatásától tekintettek el gyermekenként. A katonai szolgálatot teljesítők után fejenként és havonta 10 búzaegységgel és évente további 300 egységgel csökkent a kötelezettség. A termény 25%-át elpusztító elemi kár esetén 50%-kal, 50%-os kár esetén 75%-kal, 75%-os kár esetén 100%-kal csökkent a beszolgáltatás. Többletbeszolgáltatásért V3-0S felárat fizettek, míg a nem teljesített kötelezettséget 3-8-szoros értékben hajtották be. 17 A hatósági átvételi árak növekedtek ugyan, de korántsem tartottak lépést az egyre erősbödő inflációval, miközben az agrárolló - mint ahogy már említettük - egyre szélesebbre nyílt. A terhek fokozódásának még nem volt vége: tovább fokozódott az agrárjövedelmek elvonása. Már 1943-ban is, de főként 1944-ben szó sem lehetett a mezőgazdaságban bővített újratermelésről: beszolgáltatást követeltek a rétek (80-240 búzaegységet holdanként, a rét minőségétől függően) és a legelők (30-110 búzaegységet húsban, a legelő minősége szerint) után is. 18 A Jurcsek-rendszer látszólag azonosan terhelte a gazdálkodókat, közelebbről nézve azonban nyilvánvaló, hogy a közép-, kis-, és szegényparasztság kifosztását jelentette. Az 1875-ben megállapított kataszteri tiszta jövedelem ugyanis holdanként alacsonyabb volt a nagybirtokon. Az öt hold alatti gazdaságokban átlagosan 12,100-200 hold közti gazdaságoknál 8, 200 hold feletti birtokokon 7 aranykorona volt holdanként. így a dolgozó parasztság többnyire csak saját fogyasztásának terhére tudta teljesíteni - nem is hiánytalanul - kötelezettségét, míg a nagybirtoknak, gazdag parasztságnak még maradtak a feketepiacon jól értékesíthető készletei. A100 hold alatti birtokokra és 100 hold feletti gazdagparaszti birtokra csak V s-öd rész jutott. A széles körű terményhelyettesítési lehetőség a sokoldalúbb termelési szerkezettel rendelkező nagybirtokot segítette. Pl. a jellegzetesen a nagybirtok terményének
