Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

iránti kérelem, és nemcsak a szocialista, hanem a kapitalista országokból is (pl. Franciaország, Svédország stb.). A gazdasági mechanizmus reformjának egyik sarkalatos tétele a mennél nagyobb vállalati nyereség elérésére való törekvés. A vezetés gazdasági tevékenységének középpontjába 1968-tól a jövedelem, a különböző alapok (részesedési, fejlesztési, tartalékalap) képzésének legfőbb forrása, a nyereség került 1968/69-ben a törzsgyár után a törökszentmiklósi üzem járult hozzá legnagyobb tétellel a nagyvállalati nyereségtömeg létrehozásához. A tervidőszakban elért 72,3%-os termelésnövekedés mindössze 16,3%-os létszámemeléssel, vagyis elsősorban a munka termelékenységének fokozásával valósult meg. A gyár munkaerő-állomány tekintetében a törzsgyár után következett; itt dolgozott a nagyvállalat összlétszám mintegy 19%-a. A gyár minden évben növelte a munkaerők létszámát, főleg szakmunkások és műszakiak terén. A növekedés éppen az új gazdasági mechanizmus első évében volt a legnagyobb: az előző évhez képest 6,6%-os. Ez azt jelentette, hogy az elbocsátásokkal kapcsolatos híresztelések nem igazolódtak be. A gyár dolgozóinak létszámstatisztikáját fontosabb kategóriák szerinti bontás adta meg. A termelékenységnek, mint az előrehaladás egyik leglényegesebb mutatójának öt év alatti alakulása igen kedvező képet mutat: a termelésfelfutás több mint 70%-a ebből származott. Az 1970. évi termelésnövekedést pedig majdnem teljes mértékben, azaz 99,8%-ban termelékenységgel fedezték. A vezetők helyesen ismerték fel a fejlődés mozgató rugóit, azt, hogy a további gazdasági eredmények elérése csak a helyi tartalékok feltárása, a műszaki fejlesztés meggyorsítása, a szervezés színvonalának emelése, az üzemi kollektíva és az egyének anyagi ösztönzésének fokozása révén lehetséges. A termelékenység növekedését tükrözi az 1 főre (munkás-f-alkalmazott) jutó évi és az 1 órára jutó munkás termelési érték alakulása:

49 • 28. táblázat • Évi termelési Egy órára jutó eV érték (Ft) termelési érték (Ft) 1966 145 117 84 1967 179 291 105 1968 179 726 112 I969 191 905 123 1970 214286 136 • ... A harmadik ötéves terv alapelvként rögzítette, hogy a szocializmus építésének, a munkatermelékenység fokozásának a dolgozók életszínvonala rendszeres emelésével kell együtt járnia. A törökszentmiklósi gyár e tekintetben is átlagon felüli eredményt produkált. Az üzem dolgozóinak átlagbére az öt év alatt 17%-kal nőtt, mely éves bontásban 3,5%-os növekedésnek felel meg. Ezen belül a munkások bérszínvonala nagyobb ütemben emelkedett, mint az alkalmazotti rétegé. Az 1966. február i-én végrehajtott bérkorrekció során az öntöde, a forgácsolóműhelyi szakmunkások, az egészségre ártalmas munkakörben dolgozók, az alacsony keresetűek és a nehéz fizikai munkát végzők bére 10%-kal nőtt. A vezetés az eredményes gazdálkodás következtében egy-egy területen minden évben tudott béremelést végrehajtani. Az éves nyereségrészesedés is hozzájárult a személyi jövedelmek gyarapodásához. A gazdasági mechanizmus első évében a vezetés 1,1 millió forintot osztott ki ezen a címen, amely összeg egy-egy dolgozó esetében 19 napi bérnek felelt meg. A biztos, fokozatosan emelkedő jövedelem jelentősen járult hozzá a munkaerő-állomány stabilizálódásához. Nem véletlen, hogy ezekben az években tovább szaporodott a 3ii