Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

változásokat. Az irányító apparátus összetétele is gyakran változott ezekben az években Hat év folyamán három igazgató, négy főmérnök váltotta egymást, csak a főkönyvelő, Varga Sándor állta az idő zivatarait. Ő a malomipar területéről 1955. január 17-én került a gyárhoz e minőségben, miután elődjét, Platthy Mihályt az igazgatóság a Malomgépgyárhoz áthelyezte. Stadinger István igazgató felsőbb utasításra 1956. október i-én a Malomgépgyárhoz került vállalatvezetőnek,

33 helyét Horányi Jenő foglalta el, őt 1958. szeptember 8-án a KGM felmentette funkciójától. Ettől kezdve az igazgatói teendőket előbb ideiglenesen, majd véglegesen az addigi főmérnök, Székely Lajos látta el. A nehézségeket szaporító sok probléma közül meg kell említeni a rossz anyagellátottságot, amely máskor is, de főleg 1955 és 1957 között jelentkezett komoly akadályozó tényezőként. A vállalat termékei igen anyagigényesek voltak. 1956-ban 100 forint értékű késztermékből 59 forint esett anyagra, 24 forint munkabérre és 9,40 forint egyéb költségre. A vállalat költségszintje 92,4%-os volt. A gyár termékei elsősorban lemezeket, acélöntvényeket, csöveket igényeltek, melyeket általában késéssel és nem a kívánt minőségben a Csepeli Acélöntő és Csőgyár, a Salgótarjáni Acélárugyár, a Kisrugógyár szállította. A vezetés később igyekezett függetleníteni a gyárat a kooperációs partnerektől, ez olykor sikerrel is járt. Az üzem a lógereblyékhez szükséges fogakat sokáig, igen körülményesen más vállalatoktól szerezte be, 1957-ben viszont egy edzőkemence elkészítésével e fogak gyártását kooperáció kiküszöbölésével maga oldotta meg. Ez nemcsak azzal az előnnyel járt, hogy az üzem önállóan gyárthatta a lógereblyéket, hanem azzal is, hogy az előállított fogak önköltsége a korábbi kooperációs értékhez viszonyítva darabonként 2 forinttal csökkent. Az 1955-1960 közötti hat esztendő termelési volumenét gyártmányonként vizsgálva úgyszintén két szakaszt különböztethetünk meg: egyrészt az 1955-1958-as évek időszakát, amikor az üzem a mezőgazdasági kisgépek, eszközök tarka sokaságát kis tételekben gazdaságtalanul állította elő, másrészt az 1959/60. évek periódusát, amikor a gyártmányskála jelentősen lecsökkent, a kibocsátott termékek száma megnövekedett, a minőség javult. A fenti szemszögből vizsgálva a vállalati termelést, elsősorban az 1957/58. évet kell kiemelni, amikor az üzem a vasöntvényeken, mezőpótrészeken kívül 23-féle gyártmányt állított elő. Ehhez járultak még 1958-ban a malomipari kisgépek. 1955-1958 között a gyár által kibocsátott jelentősebb termékek: különböző boronák (2002), morzsolok (9115), kultivátorok (3897), burgonyatöltögető (16090), lógereblye (2520). Ezenkívül készültek még kisebb mennyiségben: toklászolók, szénarendrakók, műtrágyaszórók, darálók, répavágók. Hosszú szünet után, 1957-től, két éven keresztül az üzem újból gyártott ekéket, mégpedig kétfajtát is: Lábassy- és Kecskés-ekéket. Az 1959/60. éveket, a második hároméves terv időszakát, a gyors növekedés jellemezte minden vonatkozásban. A már vázolt műszaki fejlődés következtében nemcsak új gyártmányokat bocsátott ki az üzem, hanem azok jobb minőségben, nagyobb tételekben és valóban exportképes állapotban kerültek piacra. A hirtelen növekedés hátterét a mezőgazdaság szocialista átszervezése adta, amely közismert, hogy Szolnok megyében igen gyorsan végbement. Törökszentmiklóson 1959-ben következett be a változás: míg az előző évben 7 tsz-ben 414 tag 3397 kat. holdon gazdálkodott, egy év múlva már 15 tsz-ben 3329 tag 24 630 kat. holdon folytatott kollektív gazdálkodást.

34 Ebben az évben nyilvánították Törökszentmiklóst hivatalosan is termelőszövetkezeti várossá. A mezőgazdaságban felszabaduló mintegy 3000 fő munkaerő, ill. Szolnokra, Budapestre eljáró 4000 fő részben helyi foglalkoztatása feltétlenül szükségessé tette a város ipari üzemei, köztük a mezőgazdasági gépgyár munkalehetőségeinek kibővítését. Ezt a szükségszerűséget ismerték fel a helyi vezetők, akik az 1959. április 27-i párthatározat alapján előterjesztést készítettek a felsőbb szervekhez a gyár fejlesztése érdekében. A KGM illetékesei