Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

I. Levéltári kérdések

lexikon első két kötetének (i944-1950) előkészítése állt. A mintegy 1200 szócikket tartalmazó, 90 íves munkával elkészültünk. Elvégeztük a levéltár gyűjtőkörébe tartozó szervek értékhatár vizsgálatát, sőt főhatóságunk kívánságára azt - a tanácsi igazgatás területére is - kiterjesztettük. Ezt a munkát Erdmann Gyula, (az UMKL volt osztályvezetője, jelenleg a Békés Megyei Levéltár igazgatója) irányította, és levéltárunk munkatársai referenciájuk szerint vettek részt benne. Értékes anyagot kaptunk a vállalati területhez Budapest Főváros Levéltárától, valamint államigazgatási szakemberektől és egyetemi oktatóktól. A tanácsi területi anyagok elkészítésében Simonffy Emil, Madarász Lajos, Gazdag István és Szabó Ferenc megyei igazgatók vettek részt. A tanácsok új irattári terve már tartalmazza az elkészített javaslatok konzekvenciáit. A Művelődési Minisztérium Levéltári Osztálya az elemzés konklúzióit hasznosító miniszteri utasítást készít elő. A vizsgálat alapján készült összegezést megvitatta az UMKL Főigazgatói Tanácsa, a Tudományos Tanács és a levéltárosok szakmai értekezlete. Főhatóságunk várhatóan más szakmai körökkel is megvitatja az anyagot, amely ily módon még tovább változhat. A munka gyakorlati hasznosításának érzékeltetésére elég megemlíteni, hogy e javaslatok alkalmazása esetén a levéltári őrzésbe adandó tanácsi iratok mennyisége több mint 60%-kai, az UMKL gyűjtőkörébe tartozó központi szerveknél ez 50%-kai csökken. („Listáink alkalmazása becsléseink szerint annyit jelentene, hogy az országos központi szervek esetében, az eddig történeti értékűnek minősített iratok fele, a tanácsoknál egyharmada - községeknél töredéke -, vállalatoknál egyharmada-egyötöde, szövetkezeteknél egyötöde kerülne csak levéltárba anélkül, hogy igazi értékét veszélyeztetnénk." - idézet Erdmann Gyulától a javaslathoz fűzött bevezetésből.) A felszabadulás 40. évfordulójával kapcsolatos növekvő kutatói érdeklődésre számítva alakítottuk ki új kutatóhelyiségünket, melyben a korábbinál zavartalanabb, kényelmesebb körülmények között, 15-20 kutató egyidejű fogadását tudjuk biztosítani. Az érdeklődés valóban számításainkat felülmúló mértékben növekedett meg. A kutatók száma kétszeresére emelkedett (1984-ben már több mint 100 kutató dolgozott itt, a kutatási esetek száma elérte a 800-at. 41 szerv megbízásából 85 témában kutattak a levéltárban, elsősorban a különböző tudományos intézetek, többek között a MTA Történettudományi Intézete, a Párttörténeti Intézet, az Oktatási Kutató Intézet, Eötvös Loránd Tudományegyetem munkatársai. Nagyfokú érdeklődést mutatnak a kiadó vállalatok (pl. Magvető, Kossuth Kiadó), gyártörténeti kutatást pedig a Dunai Vasmű, a Magyar Bauxitbánya, a Magyar Szénbányák vállalat megbízottjai végeztek. Végül be kell számolni azokról a szerény kezdeményezésekről, amelyeket a közművelődés és a propaganda terén tettünk. 8 fővárosi középiskolát láttunk el a felszabadulás 40. évfordulójára készített dokumentációs kiállítási anyaggal. Középiskolai tanulókat készítettünk fel az ipar államosítása témájában meghirdetett jubileumi pályázatra. Pedagógusok, diákok, hazai és külföldi társintézmények kollektíváit fogadtuk, és mutattuk be levéltárunkat. Jelentősnek tartjuk, hogy a Magyar Televízió „Gondolkodó" című műsorában terjedelmes helyszíni tudósítást közölt az UMKL-ről, és ugyanezen műsor keretében, más alkalommal, levéltári anyagunk alapján emlékezett meg a földreform 40. évfordulójáról. E vázlatos áttekintés természetesen legfontosabb munkáinkat csak érintette, és nem volt lehetőség arra, hogy részletesen tárgyaljuk lényeges szakmai, módszertani problémáinkat. Mégis - talán érzékelhető, hogy az intézmény fejlődésének olyan szakaszához érkezett, amelyben jelentős személyi, szervezeti, technikai változások után, korszerű színvonalon képes teljesíteni gyűjtőterületi és belső levéltári feladatait. Komoly erőfeszítésekkel tesz eleget a növekvő kutatói igényeknek, számottevően járul hozzá a levéltárelmélet és módszer-