Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)

II. Igazgatástörténet, fondismertetések

kéntességet-fokozatosságot félrevetni kész voluntarizmust is. Az MSZMP 1958 novemberére széles körben megvitatott, kiérlelt koncepciója és a KB decemberi ülése a termelőszövetkezeti mozgalom felgyorsítása, a tömeges átszervezés mellett döntött, de elvetette az egyéni gazdák jövedelmének drasztikus csökkentését a termelés folytonossága és biztosítása érdekében. Állást foglalt az alacsonyabb szövetkezeti típusok támogatása mellett, a fejlődés alapvonalaként természetesen a termelőszövetkezetet jelölve meg. A koncepció tartalmazta a termelőszövetkezetek gépvásárlásának szélesebb körű engedélyezését és a szövetkezeti feldolgozóipari tevékenység engedélyezését is. Megváltoztak a szervezés módszerei: az 1956-ban is együtt maradt szövetkezetek jelentős támogatást kaptak, jó eredményeik serkentően hatottak. A szervezést nem országosan egyszerre, hanem vidékenként, községenként, másmás ütemben, taktikusan végezték. Igyekeztek (sokszor sikerrel) egy-egy község teljes parasztságát a társulás útjára terelni. Súlyt helyeztek az egy-egy községben hangadó jómódú gazdák előzetes megnyerésére. A középparasztság megnyerése nem csupán a szövetségi politika jó alkalmazását, hanem a szerveződő szövetkezetek jobb anyagi megalapozását is jelentette. A nagygazdák is tagjai lehettek a szövetkezetnek. (A kulákok belépését — zömük már évek óta középkisparaszti szinten gazdálkodott, földje egy részét leadva — a szövetkezeti tagság belátására bízta a párt.) Néha a birtokos parasztoknak lehetővé tették, hogy külön termelőszövetkezetet alakítsanak. A parasztok kezén hagyott, és a korábbiaknál rugalmasabban kezelt háztáji gazdaság is vonzerőnek bizonyult (az új szövetkezeti tagok jó része a háztáji gazdaságot tekintette jövendő élete létalapjának). A rajtaütésszerűén megjelenő, felkészült szervezők ésszerűen érveltek, okos propagandát fejtettek ki, miközben a rendőrség a háttérben maradt. Néhol — pl. a túlhajtott versenyszellem következtében — előfordult a fenyegetés, tanácshoz idézgetés, kényszer, ill. másfelől felelőtlen ígérgetés is — de már nem ez volt a jellemző. Az egy ütemben szervezett szövetkezeteket a lehetőség szerint megerősítették, fejlesztették, s csak aztán következett, többnyire a téli időszakban az újabb szervezési kampány. 1961 február végére a mezőgazdaságban is uralkodóvá vált a szocialista szektor. Az egyéni szektor aránya az 1958. évi 51%-ról 3,7%-ra csökkent. Az átszervezés alatt — s ez jelentős eredmény volt — a termelés csak csekély mértékben esett vissza. Ugyanakkor nem hallgatható el a szervezés egyik nem kis gondja: sok helyen a parasztok a szövetkezetbe lépés előtt, amit csak lehetett értékesítettek, az állatokat levágták, a jövedelmezőbb földjeiket és az állattenyésztést iparkodtak háztájiként megtartani. így a szövetkezetek állatállománya feltűnően csekély volt, miközben az országos állatlétszám fels a háztájikban volt. A mezőgazdaságból eredő nemzeti jövedelem 30%-a származott a háztáji gazdaságokból, ami nem kis részben mutatja a megújhodott vezetés rugalmasságát, türelmességét és közérdeket a magánérdekkel egyeztetni kész hajlandóságát. Hasonlóan értékelhető a részes művelés széles körű engedélyezése is. Itt említhető meg, hogy az átszervezés sikeréhez nagyban hozzájárult az a nagyüzemi bázis, ami már 1956 előtt kereteiben kialakult. A már említett 700 viszonylag konszolidált termelőszövetkezet mellett a mezőgazdasági terület 12%-án gazdálkodó állami gazdaságok szerepe is jelentős volt. Utóbbiak eleinte szétszórt, jórészt gyenge minőségű földterülete az 1950-es évek második felére a tagosítások és földcserék révén összefüggő, nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas lett, s bár eszközellátottságuk még éveken át — jóllehet a kevés mezőgaz-